Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

tott, császárságra emelje (896.) A feltámasztott nyugat-római császárság ezen első századában azt látjuk, hogy Károly ivadékait Frank,- Némethon és Itáliában a pápa diszítette fel a császári koronával; szintigy nyerte azt el provencei Lajos, Boso fia 901-ben IY. Benedektől és Berengar 916-ban X. Jánostól.10) Ha a pápára nem gyakoroltak külső befolyást, azt teljes szabadsággal adományozhatta.

5. 924—963. a nyugatbirodalmi császárságban trónüresedés volt. I. Ottóval veszi kezdetét a tulajdonképi értelemben vett német-római császárok sora. Nem Írott jog, sem szerződés-, hanem a hagyomány eszközölte azt, hogy a császárság 844 éven át a német nemzetnél maradt, mely már Éjszak-Itáliára gyakorlott befolyása, a választó ország tulajdonai, valamint a vitézség- és férfi erő dicsősége által arra különösen hivatva volt. Midőn XII. János I. Ottó királyt a császárrá koronázása Ígérete alatt a római egyház segítségére hivta, Frankhonban még a Karolin- gek uralkodták. A 962. február 2-ikán Rómában végbement koronázás által Ottó nyerte el az őt uj fénynyel övedző császári méltóságot. !) Nagy Ottó kieszközölte, hogy hasonnevű, már 961-ben királynak választott fia XIII. Jánostól a császári koronát még életében elnyerte 967. december 15-én 2). II. Ottó halála után (983.) III. Ottó koronáztatott királyivá Aachenben, császárrá azonban csak 996-ban V. Gergely által.3) VIII. Leo okmánya, mely Nagy Ottónak (nem közvetlenül az imperiumban, hanem) az itáliai királyságban az utódkinevezési jogot biztosítja, mint már ellenpápának müve semmi nyomatékkai sem bir és ép oly hamis 4), mint a benne idézett Nagy Károly javára szóló, ál10) Jaffé p. 306. 310. Bianchi 1. c. §. 5. n. 4. seq. §. 6. n. 1-3.

*) I. Ottó koronázásáról olvassuk: a Jeanne p. amabiliter exceptus atque honore imperiali sublimatus est. [Flodoard. Ann. Rem 962.] — Otto ex consecratione Joannis P. Imperator Romae factus est. LAnnel. Ottenburg, k. a Joh. P. [Ottonem] consecroctione sua Imperatorem fecit [Lambert.]. V. ö. Luit- prand. VI. 6. Regin. Contin. a. 962.

2) Reginon. Contin. a. 967. Annal Hildes, h. a. Otto I. ep. ap. Baron, a. 968. n. 6.

s) Thietraar. Chron. L. IV. c. 18. Annal. Quedlinburg, h. a. V. ö. Phillips KR. HI. §. 123. d. 122.

*) c. 23. In Synodo d 63. cf. Baron, S. ad. a 964. Berardi Gratiani can. gen. II., II. p. 307. Bianchi t. II. L. V. §. 6. u. 5. seq. p. 226. seq.