Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

IV. A pápák és a német-római császárok

155

Utólagos Hadrián-féle kiváltság. 5) Tizenkét évvel IIT. Henrik halála után sz. Henrik nyerte el a császári koronát, miután VIII. Benedeknek hűséget fogadott (1014 lebr. 14.). 6) II. Henrik, mint császár I., égető szükségét érezte annak, hogy mint császár szerepeljen. Mert mint Giesebrecht7) helyesen megjegyzi ; „az utóbbi évek világosan bebizonyították (1813. előtt) mennyire elégtelen volt a királyi név Némethon viszálykodó hatalmainak állandó fé kentartására. A királynak, hogy a német korona ismét oly fényben ragyogjon, mint egykor Nagy Ottó alatt, nagyobb méltóságra, magasztosabb fölkenésre, újabb kilátásokra volt szüksége. A császárság csilláma nélkül sem a német nemesség fölötti uralomra nem volt képes, sem pedig mint király a pápaságnak maga részére való megnyerése nélkül : a papság felett sem gyakorolhatta uralkodói hatalmát.“ Sáli Konrád e méltóságot csakhamar megszerezte, (1027. márc. 26.)8) biztosító Németországban a trón örökösödést és ennélfogva egyszersmind azon alapos reményt táplálta, hogy lia III. Henrik (mint császár II.) számára9) a császárságot10) meg fogja szerezni. Az utóbbi II. Kelemen által 1046. dec. 25-én Hómában koronáztatott meg.11) Henrik a vele szoros barátságban élő II. Győző pápánál kieszközölte, hogy ez Ferdinánd castiliai királynak a császári cím viselését egyházi átok terhe alatt megtiltotta.12) Senki sem találta ezt valami különösnek; ámbár egykor az ó-római birodalomban egyes hatalmas hadvezérek is éltek ezen címmel és ezért elismerésre is találtak. Henrik hasonnevű fiát halálakor (1056. okt. 5-én) a pápa védszárnyai

Phillips i. h. 119. 1. Floss Die Papstwahl unter den Ottonen, Freib. 1858 66. s. k. 1.

5) Hadrianus P. d. 63. cf. Berardi 1. c. p. 187. Phillips i. h. 150. 1.

*) Thietmar. Chron. [Pertz V. 836.] Jaffé p. 352.

7) Gesch. der deutschen Kaiserzeit. II. 120 III. k. 1863.

8) Wippo Vita Conradi ap. Pistor. Rer. G. Ser. III. p. 472. Jaffé p. 358.

9) Wippo, 1. c. p. 482 : dum Imperator Conradus iam in filio suo rege Ileinrico regni rem, imperii autem spem bene locatam confideret.

,0) Tekintettel arra, hogy I. Henrik német király nem volt császár, III. Henriknek nevezte magát, mint p. az 1049. októberi mainci zsinaton: [Jaffé n. 187. p. 370.]: Henricus secundus.

”) Jaffé p. 364.

l3) Baron a. 1055. n. 23. Will II. Győző, mint pápa és Németország kormányzója. [Hist pol Bl.] 20. 55. stb. 1.