Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)
III. VII. Gergely pápa
141 tanítása szerént, mint azt VII. Gergely a római zsinaton 1080. közhírré tette, a pápák az ő elnökségük alatt zsinatilag egybe- gyült püspökökkel együtt az oldó és kötő hatalom erejénél fogva nemcsak császárságokat, királyságokat, fejedelemségeket vehetnek el és adhatnak, hanem egyszersmind minden embernek tulajdonával hasonlókép intézkedhetnek.“1) Azonban Gergelyt) e hatalmat nem tulajdonítja a pápáknak és a velők egybegyült püspököknek, kikről itt szó sincs, hanem 2) az égben székelő apostol-fejedelmeknek, Péter- és Pálnak3), és pedig 3) mint a római egyház leghatalmasabb védőinek és szószólóinak, kik Istennél mindent megtehetnek, következőleg magának Istennek, és pedig 4) azon célból érvényesítsék hatalmukat, hogy Henrik már ez életben isteni fenyítés következtében megjavuljon, hogy az egész világ az apostolok hatalmát elismerje, hogy a bűnösök bánatot gyakoroljanak s lelköket megmentsék (hivatkozva kor. I. 5, 5.). 3) Gergely szövegét 4) tehát, mely természetesén csak oktatást foglal magában, itt is, mint sok más helyen, teljesen elferdítették. 25. Mit VII. Gergely a pápák személyi szentségéről mond ‘), nem saját személyére, hanem az elődei között lévő sok szentre *) *) A. Z. Junius 19. 1870, L, VI. Conc. Br., 5. sz. hivatkozással Labbé X. 384 2) Stenzel és Gfrőrer ellenében helyesen jegyzi meg Hefele Cone. V. 132. 1. Bossuet is 1. c. sect. 1. c. 10. p. 104. belátta azt; 8) Azaz : Agite nunc, quaeso, patres et principes sanctissimi [kik mindjárt kezdetben igy szólíttatnak meg : Petre princeps Apostolorum et Paule doctor gentium], ut omnis mundus intelligat et cognoscat, quia si potestis in coelo ligare et solvere, potestis in terra imperia, regna, principatus, ducatus, machias, comitatus et omnium hominum possessiones pro meritis tollere unicuique et concedere . . . Addiscant nunc reges et omnes saeculi principes, quanti vos estis, quid potestis. Confundantur utinam ad poenitentiam, ut spiritus sit salvus in die Domini, cf. L. VIII. ep. 17 p. 590. 591. 4) Ha ez ellen, mint egy eltorzításokban gazdag elleniratban [A. Z. 1871. márc. 24] történt, megjegyzi: „Esetleg a pápa nem várta be, hogy öt az apostolok meghallgassák“ ; úgy ez egész különböző dolgoknak összeelegyí- tése. A pápának tettét, a mely a hatalom tényleges elvesztését semmi esetre sem vonta maga után és a mely semmikép sem folyt azon általános elvből, hogy a pápa tetszése szerént tehet le királyokat, Fessier püspök sem tagadja, ki épen be akarta bizonyítani, hogy Gergely ezen neki tulajdonított általános tételt nem állította fel, s azt valóban be is bizonyító. A status quaestionis elferdítése a Januspártnak épen főügye maradt. ’) Bossuet L. I. sect. 1. c. 11. p. 107. Janus 121. 1.
