Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

III. VII. Gergely pápa

142

vonatkozik. Ez Symmachus pápának római zsinatából van véve 2) és azon sok pápa működése által nyer megerősítést, kik tapasztalat szerént a pápaság gondja és terhe alatt jobbak- és buzgóbbakká lettek.5) Gondoljunk p. IX. Leóra, kit Gergely személyesen ismert s ki mint pápa maga iránt folytonosan a legnagyobb szigort gyakorolta és szentségben állandóan gyarapodott.4)

26. Ha Gergelynek a száműzetésben és minden külső győzelem nélkül bekövetkezett halálát hozzák fel ellene, Halberstadt István nem marad adós a válaszszal: „Nem üdvösebb-e jól meghalni, mint roszúl élni? Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért (Máté 5, 10.). Vagy talán boldog volt Néró, mert Péter és Pál apostolokat, vagy Heródes, mert Jakab apostolt, vagy Pilátus, mert Jézus Krisztust túlélte ? Mi a Bölcseség k. 5, 1—0. szavaihoz tartjuk magunkat, száműzhetnek, megvethetnek, megölhetnek, de soha meg nem alázhatnak és le nem győzhetnek bennünket ; mi büszkék vagyunk atyáinkra, kik a fejedelmek parancsait megvetve érdemet szereztek az örök jutalomra.“ ’) Hiába élt, hiába harcolt és szenvedett volna az, kit a legnemesebb kortársak védtek, mint : passaui Altmann, salzburgi Gebhard, merse- burgi Bruno, canterbury Anselm, lucai Anselm, Bernried Pál, Berthold, Donizo, Pavigny Hugó, toskanai Mathild s Ágnes császárné ? Ki tett szert ily dicsőségre, ily párthiveket ki hagyott hátra ? *) Ha megengedjük is, hogy e sz. pápa sem volt ment minden emberi gyarlóságtól, mégis igaz marad az, hogy ő bátran és állandóan viselte az egyház joga- és szabadságáért föltétlenül szükségessé vált harcot.3) Valóban ez heves harc volt; de az emberi szenvedélyek a legüdvösebb intézmények, a legbölcsek törvények, a legszilárdább alapra fektetett jogok dacára is előidézhetnek ily harcokat. Alaptalan állítás tehát, hogy az egyháznak a gyalázatos zsarnokság s elviselhetlen teher ellen tanúsított ellenállása volt a polgári háború oka. A szó szoros értelmében méltánytalanság volna az akkor elkövetett bűntényekkel, a nagy vi- *)

*) Bianchi t. I. L. II. §. 10. n. p. 280 -283.

3) L. Vili. ep. 24.

4) V. ü. Höfler „Deutsche Päpste“ II. 70. s k. 1.

*) Stephan Halberst. ep. ad Valram Migne 1. c. p. 1448

*) L. a Gretser által összeállított bizonyítékokat Migne 1. c. p. 199. seq.

8) Reumont Gesch der Stadt Rom It k. 3G6. s. k. 1