Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

4

halála esetére, országát három fia között osztotta fel, meg lön hagyva, miszerént, ha azok egyike figyermeket hagyna maga után, és ezt a nép, atyja utódjául megválasztaná, nagybátyjai is ismerjék el őt.5)

4. A germán országokban egyesek szabadsága és jogérzele nagy mérvben kifejlődvén1) az uralkodó tekintélyét a nemzet nagy-gyülése korlátold. Bár erre vonatkozólag nem is voltak szilárd elvek és korlátok, mégis általánosan el volt ismerve, hogy a nemzet a fejedelemnek megválasztatása alkalmával föltételeket szabhat és tetteiért őt felelősségre vonhatja.2) Kétséget sem szenved, hogy a föltételek között volt az is, miszerént a király jogszerűen cselekedjék, igazságosan és jól uralkodjék, a békét s egyetértést fentartsa, hatalmával vissza ne éljen.

A királyi hatalom távolról sem volt föltétien és korlátlan ; a nép jogai épen oly tiszteletben tartattak, mint a fejedeleméi, valamint azt, úgy ezt is figyelmeztették kötelességeire.3) A nép nem a fejedelemért volt, valamint a nyilvános hatalom sem lehetett képviselőjének kizárólagos javára/) ki a rábízott hatalomnak inkább csak végrehajtója volt.5) A frank capitularia-khoz6) csatolt adalékokban a 829. Párisban és 886. Aachenben tartott zsinatok szavai szerént7) a rex szó a recte agendo-ból származik ; valósággal csak az király, ki ájtatosan, igazságosan és kegyelmesen cselekszik, különben zsarnok ; a király tiszte a népet igazságosan és méltányosan kormányozni, a békét és egyetértést fentartani. Hasonlóan vélekedtek I. Miklós pápa, rheimsi Hinkmar és a mainci 888-iki zsinat.8) Mindezek ha nem

6) Pertz Leg. t. I. p. 140.

*) V. ö. Philipp, i. h. 120. f. 66. 1.

*) Guizot I. c. p. 223. 226. Lenglet-Dufresnoy Methode pour étudier l’histoire P. IV. ch.' 5. a. 1 t. IV. p. 333.

3) Walter KR. VIII. könyv f. 343. 608. 1. XI. kiad.

4) Ide tartozik Seneca I. de elem. c. 19 : renipublicam non esse principis, sed principem reipublicae. Aug. de civ. Dei L. V. c. 12 : Rex dicitur a regendo et consulendo, non a regnando atque imperando.

5) Bianchi t. III. L. I. c. 1. 10 f. n. 2. 3. p. 95.

s) Capitul. Addit, t. I. p, 1146. ed. Baluz. Add. II. n. 24. 25.

’) Cone. Paris. VI. L. II. c. I. Aquisgr. II.Hefele Conce IV. 61. stb. 87.

*) Nicol. I. ep. 4. ad Advent. Metens : Videte, utrum reges isti et principe», quibus vos subjectos esse dicitis, veraciter reges et principes sint. Videte,