Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

. '■ ■ •

— 5 —

is szóbeli, de legalább hallgatag szerződést tételeznek fel a király és a nemzet közt, milyenről a szentirásban Dávid és Izrael törzsei közt Hebronban tétetik említés (II. kir. 5, 3.). Végre Ger- son is megcáfolta 1405. nov. 7-én tartott beszédében azon téves állítást, mely szerént az uralkodó nem bir semmi kötelességgel alattvalói irányában, és kijelentette, hogy ha az kötelességeit nem teljesíti, többé nem tekintendő uralkodónak.9)

Az elismertetés előtt bizonyos föltételeket kellett elfogadnia, ellenkező esetben az nem volt érvényes; egyik^ vagy másik fejedelemnek megválasztatását tárgyalások előzték meg hasonlóan a választási szerződésekhez, melyekre még későbbi időkben is meg kellett esküdniök a német-római császároknak.

5. A vallás mindazonáltal, valamint korábban valamennyi ó-,1) úgy a középkori államokban is a társadalom alapja- és szükséges támaszának, annak tisztelete és védelme pedig a fejedelem első és legfontosabb kötelességének tekintetett. Az uralkodónak mindenekelőtt Isten szolgájának, az egyház védőjének, a gyöngék és szűkölködők gyámoiának kellett lennie.2) Az irás szavai szerént ő volt az Isten helytartója és minister Dei a nép számára (Króm I. k. 28, 5; 29, 11. 23; J. Sirák k. 17, 14,

si primum bene se regunt, deinde subditum populum . . . Videte, si jure principantur ; alioquin potius tyranni credendi sunt, quam reges habendi etc. Hincmar Opusc. de divortio Lotharii [Opp. I. 693.] Cone. Mogunt. 888. c. 2. [Hefele IV. 527. 1] Igy ir egy francia hercegnő is Theobald grófnak [Petr Blés. ep. 184. p.476] : Principatus nomen amittere promeretur, qui a justo judicii declinat tramite, praesertim cum idcirco Deus posuerit in terra principes, ut recto definiant et decidant examine, quod ad eos pervenerit quaestionum.

9) V. o. Schwab Gerson 420 1. s k., 428. 1.

') Aristot. Polit. VII. 8: 7iQwtov fj jreçl zaiv !h!on> tmiuleta. Hasonlóan Plato de leg. L. X. Xenophon a Memor. Socr. I. Cicero de leg. II. 6. 7. de natura Deor. L. I. de finibus L. IV., Plutarch, ki a vallást aivt/.ic/'ov fiádig -Mivioviag xol vo/.w&eoiccg gpezffjiia-nak mondja, Valerius Maximus L. I. c 1. de rel. ki mondja : Omnia namque post religionem ponenda semper nostra civitas duxit, etiam in quibus summae maiestatis conspici decus voluit. V. ö. Hugo Grotius de jure belli et pacis II. 20. f. 44. n. 3. seq. Montesquieu Esprit des lois III. 9.

*) Hieron. in Jer*m. c. 22 (Gratian c. 23 C. XXIII. q. 5). Leg. Visigoth L. XII. tit. 2 n. 2. lieg. Angl. (Canciani Barbarorum leges. t. IV. p. 185. 311. 337.) Jur. Alaman. s. suevioi specimen n. 24. seq. Senkenberg Corp. jur. germ. t. II. p. 6 seq.