Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

I. A középkor alapnézletei

3

rolt a germán népekre, melyeknél arról legkevésbbé sem lehet szó, hogy a tán meglevő műveltség általa pogány elemeitől megtisztult volna, hanem mindenek előtt a művelődés alapjait kellett megvetni és a népet a vadság- és műveletlenségből kiemelni.“)

Az egyház közbenjárása folytán békiiltek ki a leigázott románok a győztes germánokkal, s mig azokat védelmezte, addig ezeket nevelte és képezte.7)

Az egyház volt a műveltségnek egyedüli forrása, a nyers erőt egyedül ellensúlyozó hatalom, az emberi társadalomnak egyedül kifejlett szerkezete.8)

3. A nyugat-római birodalom romjain emelt legtöbb ország részint választó, részint örökösödési egyeduralom-formával birt és pedig olykép, hogy a király valamely uralkodócsalád tagjai közöl volt választandó, a nemzet választása azonban a királyi nemzetség bármelyik hercegére is kiterjedhetett; ; zonban a születés egyes hercegeknek teljes és elvitázhatatlan jogot nem biztosított, hanem csakis a nép, de főképen a nagyok gyülekezete. A meghalt király valamennyi fia egyenlő örökösödési joggal hirt; azon esetben, ha az ország a nemzet beleegyezésével föl nem da- raboltatott, szokás szerént a jogosultak gyülekezete szemelte ki az uralkodó család egyik tagját az állam fejévé.1 *) Ezzel különösen Angliában/) a nyugati gotoknál Spanyolországban3) és a frankoknál találkozunk. Ezeket Pipin, hogy uralkodó házának alapjait megszilárdítsa, esküre birta, miszerént sohasem választanának királyokat más nemzetségből.4) A 806 febr. 8-án keltezett diedonhofeni osztozkodási okmányban, melyben Nagy Károly

“) Neander KG. II. 49. 1. III kiad.

’) Döllinger Lehrbuch d. KII I. 44 f. 127. 1.

8) Neander u. o.

') Guizot Essais sur l’histoire de France. IV. Essai chap. 3. p. 219 -223. Giesehrecht Gesch. der deutschen Kaiserzeit III. kiad. I. 90 1.

.*) Hallani Europa im Mittelalter II. k. Lingard Gesell. Englands I k 761. stb. 229. stb. III. 5 1. stb. Ranke englische Geschichte I. k. 14. 30. stb. 34. stb.

3) Haliam I. k. Ferreras Hist, d’ Espagne t. II. p. 419. Perez Valiente Apparat, jur. publ. Ilispan. Matriti 1751. t. II. c. 6. 7. 21.

4) Vertot Dissert, sur la succession à la couronne de France (Mémoires de l’academie des inscriptions 4. t. V.) Guizot 1. c. p. 218 cf. Greg. Túron L. II. c. 19. Natal. Alex. II. E. saec. V. P. II. c. ult. a 4 n. 5. Saec. VII. c. 6 a. 4 n. 2. Saec. IX. et X. P. I. cap. 7 a 4. 9.

1*