Hergenrőther József: A katholikus Egyház és keresztény állam I. - 37. évfolyam (Budapest, Hunyadi Mátyás, 1874)

II. A világi fejedelem és a szentszék

109

vonását nagyon ellenezték, mégis értjük és tudjuk azt. hogy te az egész egyház fejedelme, a vallás feje, az Úr összes nyájának pásztora vagy, azért a te parancsodat2) követjük és teljes megegyezéssel ragaszkodunk hozzád és szent Péter tanítói székéhez. Ennélfogva kivánatod szerént elvetjük, kárhoztatjuk és visszavonjuk a pragmatica sanctiót egész birodalmunkban, a dauphinéban és valamennyi tartományunkban . . .3) Használd fel azért mostantól kezdve birodalmunkban hatalmadat, gyakorold tetszésed szerént; mert valamint az ember tagjai tusakodás nélkül vezéreltetnek egy főtől és egy lélektől : úgy fognak az egyházak fejei birodalmunkban megegyezést és teljes engedelmességet szerezni szentesített határozataidnak. Ha pedig némelyek ellenkeznének és fölszólalnának, mi királyi szavunkat adjuk szentségednek, hogy utasításaidat teljesíttetni fogjuk minden fölebbezés, vagy a hivatkozásból származó hátrány kizárásával, és azokat, kik veled ma- kacskodni fognak parancsod szerént utasítandjuk rendre és tar- tandjuk féken“.4) Leibnitz is elismerte, hogy a középkori uralkodók a pápákvallotta elvekkel lényegileg egyetértettek. „Misem vala közönségesebb, úgymond ő, mint a királyokat szerződéseikkel a pápa ítélete és fegyelme előtt meghajolva látni, mint a bretígny-i szerződésnél az 1360. évben és az étaples-inál 1492.5)“ Voltaire rósz szándékú túlzása mellett is elismerte, hogy minden fejedelem, ki valamely uradalmat tulajdonává tenni vagy visszanyerni akart, a pápához, mint urához fordult, olyannyira, hogy egy uj fejedelem sem merte magát királynak nevezni, vagy nem ismertetett el a többi uralkodótól a pápa beleegyezése nélkül.“) III. Frigyes a fiatal László kedvéért arra kérte IV. Jenőt, hogy más trónkövetelőnek ne biztosítsa és hagyja a magyar királyságot. 7)

*) Teque iubeutem sequimur.

2) Tu enim, úgymond, cum scias, quid auctoritate divinitus tibi tradita possis, quas pro regni nostri et ecclesiarum in eo tranquillitate postulabimus, non negliges res necessarias, poterisque semper, quod optimum fuerit judicare.

*) Egyébiránt a pragmatica sanctio valóban csak a X. Leo és I. Ferenc között kötött egyezmény folytán töröltetett el egészen.

5) Leibnitz Diss I. de actoium publicorum usu.

, 6) Voltaire Essai sur les moeurs t II. ch. 40, t. III. ch. 54. V. ö. hasonlóan Fleury t. XIII. dise. 3. n. 10, 18. ; t. XIX. Disc. 7 n. 5.

7) Aeneae Sylvii ep. 168. ed. vet. Nuremb.

s.