Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
taival elfoglalja a thermopilei szorost. „Add meg magad!“ kiáltának az első támadók. „Nem. — felel a rettenthetetlen harcos — inkább meghalok hazámért, semhogy rabszolgaságban lássam.“ És húszezer lekaszabolt ellen hullája fölött esik el övéivel. Ki ne csudálna ennyi önfeláldozást ? Egy ily gyönge, ugyanazon szándék egyesitette csapat, távol attól, hogy kötelem szabta helyét elhagyná, a közjóért pazarolja napjait. E veszteség, de minden egyebek fölött e hősies, bámulatos fegyvertény, a legyőzött maroknyi csapatra sokkal nagyobb fényt áraszt, mint a győzők legnagyobb diadalai. Méltó, hogy e spártaiakban Göröghon szabadságának hőseit tekintsük ; mert az ő rettenthetetlen ellenállásuk ejti rémületbe a barbárokat s gyújtja föl a görögök bátorságát. *) A hálás haza ezért véste sziklára eme szavakat. „Vándor ! menj, mondd meg Lacedemonnak meghaltunk itt engedelmeskeden- dők törvényeinek !“s) Simonides lantosköltő dicséneköket eme megható versekben zengte el: Oh mily dicső a Thermo- piléknél elesettek sorsa ! végzetük mily szép ! sir jók oltár ; osztály részök könyek helyett örök emlékezet! Végök a nekik szentelt dicsének. Sem a romboló moha, sem a mindent megemésztő idő nem fogja elhervasztani e jeleseket, kik a hősiesség legemlékezetesebb példáját hagyák hátra, sirjok szentelt öble egész Göröghon dicsőségét zárja.3) Mig a törvények iránti engedelmesség és a liazafiság ily önfeláldozásra késztetnek, addig az athéniek vallásuknak és legnemesebb önzetlenségöknek hódolva egy másikat hajtanak végre: ugyanis falaik között maradva a hon ügyét sikerrel védeni gyöngék lévén, hajóikra, a jósda által kijelölt eme fabástyákra vonulnak, honnan az égő Athen árasztotta fényen merengve harcra hevülnek a köztársaság, — az istenek templomai- és az ősök sirjaiért. A Themistoklesnek si— 43 b Diodor: XI. k. 11 f. 2) Herodot : VII. k. 228. f. 3) Diodor: XI. k. 11. f.
