Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Görögország

került salamisi tengeri ütközet a perzsa hajóhaddal egyetemben tönkre teszi Xerxes nagyravágyó terveit. Mardonius hiába kisérti meg Athént jelentékeny ajánlatokkal megvesz- tegetni: Aristides a napra mutatva így válaszol a barbar vezér követeinek : „A szabadság árául a világ minden aranya is semmi előttem. Amig e csillag pályáján halad, az athéniek halálos ellenségei lesznek a perzsáknak; és nem szűnnek meg földeik elpusztítását, házaik és templomaik fölperzselé- sét rajtok megboszulni.“ A fényes győzelem, melyet a plateai mezőkön a perzsa birodalom seregén nyer — ugyanaz nap, midőn a lakedemoni király a tengeren a mikaleit kivívta, az ázsiai hatalomnak tökéletesen megtöri erejét, megsemmisíti uralmát. Végre Kimon athenei hajók élén bejárván a tengert, Thracia főbb tengeri erősségeit hatalmába keríti s ott gyarmatot alapit, meghódítja Skiros szigetét, és Eurimedon folyón a közel négyszáz vitorla erejével rendelkező perzsa hajóhad fölött győzvén, Chersonesusból valamint az átelleni partokról a perzsákat elűzi. Artaxerxestől az ázsiai görög városok szabadságát, a tengerek birtokát, továbbá Pamfilia partjait egész a Pontus Euxinusig elragadja, s ez által Athen hatalmának tekintélyes kiterjedést szerez.

A görögök által a vallás és haza érdekében kezdett harcoknak nemes céljai; az önmegtagadás, melynek bizonyságát adják a közjó előtt személyes versengéseiket mellőző, sőt parancsnoki jogukról is lemondó vezérek ; a harcosok csekély száma, szemben a megszámlálhatatlan csapatokkal; a győzőket lelkesítő és vezérlő bölcseség szelleme : oly körülmények, melyek az ellenség hibáit is ide véve. egy egy bizonysággal többet szolgáltatnak annak igazolására, hogy ha a diadalért a katonák tusáznak is, de Isten az, ki az erény jutalmául, az önfeláldozás koszorúzására, azt megnyerni engedi. Görögország első ismerte azt el, midőn ünnepélyes tényekkel adott hálát az istenségnek; midőn fő szentélyeiben áldozatokét mutatott be ; s midőn — a mennyei pártfogás emlékét az utódoknál is megörökítendő, — az ünnepeket rendelte.

— 44 —