Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)
Görögország
39 az isteni és emberi törvényeknek is, melyek hála ez intézménynek oly sokáig érvényben voltak. x) Ez Ítélt a bűnügyekben, és ez Ítéletnek éjjel, sötétben kellett tartatnia, hogy igy a bűnösökre előre is az igazság, a bírákra pedig a rettentő felelősség önsúlya nehezedjék. Az Amtiktionok tanácsa — a göröghoni államok gyűléseinek egyik neme — a városok közt fölmerülő pörös ügyek kiegyenlítésére, és a különböző polgárzatok kölcsönös jogainak fentartására volt hivatva, amint arra a minden városból küldött két tag, a tanácsba léptekor megesküdött. Ily igazságos szellemet minden intézményben Solon léptetett érvényre, mely a történelem bizonysága szerint kiválóan jellemzi ‘ Görögország első korszakát. Ez vezérelte a városokat kereskedéseikben, a polgárokat viszonyaikban, s hatalmasan közreműködött a városok közti egység föntartására, melyen a hellen szövetség hatalmának ellenségei annyiszor hajótörést szenvedtek. Nem is említjük sem a polgároknak egymás segélyzésében s az elnyomottak fölkarolásában előirt kötelmet, sem más nyilvános sértegetése- s az elhunytak gyalázása elleni tilalmat. Minden athenei tartozott önfentartási eszközeiről évenkint számot adni ; s ha azok elégtelenek voltak, köteles volt azokon segítendő, bizonyos keresetmódot indítani, ami a művészetek és közjóiét előmozdítására mindig kedvező rendszabály. De ami Göröghont a nemzetek közt különösen első helyre emelte, azon lángoló hazaszeretet volt, mely az athénieket és szomszédaikat, a többi görögöket is folyvást lelkesítette. A spártaiak a honárulást a legocsmányabb bűnnek, a csatavesztést a legnagyobb gyalázatnak tartották, úgy annyira, hogy ezerszer többre becsülték a harci halált a lealázó futásnál, ennyire szivükön hordák a haza érdekét. Az athenei polgár pedig a következő esküt tette le : „Nem becstelenítem meg fegyveremet ; szégyenteljes futással nem mentem meg életemet. A vallás és állam érdekeiért harcolni fogok véglehelletemig ; minden törekvésemet hazám felvirágL) Cicero. De officiis 1. k. 75. f.
