Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Római Birodalom

298 történt, hogy a rájok bocsátott Vadak hirtelen megálltak előttök, mintegy kiméletet mutatván sz. testök iránt. Anél­kül, hogy csak megérintették volna őket, visszavonultak, sőt elfutottak, mintha valamely láthatatlan kéz űzte volna visz- sza, vagy valamely titkos erő gátolta volna közeledésöket. Egy szent ifjút hoztak a színkörbe ; alig volt húsz éves. A színkör közepén megállva és karjait ég felé emelve imád­kozni kezdett. Egy vérszomjas párduc és medve rohannak feléje ; de csakhamar leeresztik fejőket és tátott szájúkat betéve a színkör egyik szögletébe húzódnak vissza. A szent buzgalmú vértanú egy lépést sem hátrált, sem nem rettent meg közeledésökre. Négy más ifjú, kik szintén Jézus Krisz­tus' tanítványai valának, nem messze tőle várák a halált. Vad bikát bocsátanak a színkörbe, ez azonban a pogányok- nak rohan, feldőli őket és félholtan dobja vissza a homokra. Ezután a vértanúk felé fordúl és fenyegető magatartással rohan feléj ök, mire a nézők egy része halálsápadttá lesz. Nagy meglepetés ökre azonban hirtelen megáll, majd vissza­vonul ; hasztalanul izgatják az őrök izzó ösztökékkel a tá­madásra : iszonyatosan bömbölve, szarvait mélyen a homokba fúrja, a legbátrabbakat is félelemre gerjeszti. Lehetetlen lé­vén azt a vértanúk ellen támadásra bírni, mind az ötöt megfojtották és testűket a tengerbe siilyeszték. Egiptomban a keresztre szegzett keresztények napokig tartó szörnyű kínokat állottak ki. Mások felállított karóhoz kötve várák a kínos éhségtől felmentő jótékony halált. Má­sokat vérezve hurcoltak a bálványok elé ; azután hithagyók- nak hiresztelték el ; egyedül Isten volt ártatlanságuk tanúja, ki meghallgatá ártatlan szivök sóhaját, melynek legszentebb érzeményeit érék a rágalom ádáz nyilai. Minden nap húsz, hatvan, nyolcvan, sőt száz vértanú is esett áldozatul. Egyet­lenegy napon, Írja Özséb, annyit láttam kard és tűz által elveszni, hogy azok egész sereget képezhetnének. Az öldök­*) Özséb, Egyh. tört. VIII. k., 7. f. — Dom Ruinart, Üldözés Dioklecián alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents