Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 2. kötet - 36. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1873)

Görögország

jSÄNDOR KÜLDETÉSE jJüDEA VÉDELMÉRE.

A gondviselés kizárólagos végcélja azonban nem csupán az volt. A műveltség, hogy Kiesellel szóljunk, nem lényeges célja Istennek ; az csak az igazságra vezérlő eszköz. Mi volt tehát azon isteni cél, mely felé a legfőbb kéz az embereket vezérlé ? A zsidó nép oltalmazása, melyből a világ világosságának és üdvének kelle származnia, ’) a Krisztus előtti egyház előmozdítása és azon férfin birodalmának előkészítése, ki a népeket és a föld határait örökségképen fogja birni.1 2) Igen, Izrael fiainak sokasága miatt változtatá meg Isten a népek határait s szabott uj határokat a nemzeteknek, 3) hogy így a föld minden részén, bárhová vezérelné őket kereskedelmük vagy egyéb üzletök hathatós védelmet találjanak.

Ebben rejlik a rögtöni változás titka, mely Ázsia engesztelhetetlen győzőjében nyilvánult, midőn Jeruzsálemhez közeledett, ez az oka a zsidók iránti jó indulatának, itt a nyitja, szokott cselekvési módjával oly éles ellentétben álló magaviseletének, melyet több jelenkori iró,4) dacára Josephus minden körülményt onnan magyarázó határozott állításai nak, — dacára Szt. Ágoston okadatolásainak, melyek szerint Sándor az igaz Isten jeruzsálemi templomában véráldozatot mutatott be 5) — tagadott. „ Az isteni oltalom, Írja Origines, világosan látható a héber nemzet fentartásában és Sándor rósz akaratából származó következmények elleni megőrzésében, kitől védelmét szövetségese Darius ellenében megtagadta.“ Sőt azt olvassuk, hogy e hódító a zsidók főpapja előtt leborulva azt erősité, ° hogy e főpapot álmában látta, amint neki Ázsia elfoglalását megjósolta. Nem világos-e e tények— 85 —

1) Szt. János evang. 1. f.

2) 2. Zs. 2. V.

3) Deuteron. 32. f. 8. v.

4) Pouqueville, Grèce, Soumission de la Iudée.

5) Isten városa XVIII. k. 45. f.