Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Bevezetés
27 gressus egyik nyilvános ülésén felolvasott hű taglalatja az ezen gyülekezeten jelenlevő számos tudósnak egyhangú méltánylásában részesült. E taglalat szerzője emlité, miként Nazianzi sz. Gergelyt is hálája indítá, hogy egy költeményt szenteljen anyja dicsőítésének, hogy szülőikhez csatolja azon gyermekeket, kik tőlök elválnak, hogy a világban keressenek csalékony örömeket. Ha a keresztény nőnek, kinek mindent köszönhetünk, vonásai alatt anyját ismeri föl az ifjú s igy szól magában: „Ilyen az is, ki engem felnevelt,“ örvendünk e hasonlatosságnak s azt mondjuk neki: „Oh szeresd őt nagyon, szeresd állandóan : az anyai áldás boldogságot esd le gyermekére.“ Nem sorolva elő az összes elismerő nyilatkozatokat, melyek ajánlásunkat méltányolták és a melyek Kellerrel, katholikus szónokaink egyikével egyre azt ismételték előttünk: mi sem szebb az igaznál; mert ez egyúttal megnyerő és ékesszóló ! megelégszünk azon sorok említésével, melyeket Ranst de Berchem, a roquetoire-i várnak birtokosa Párisból intézett hozzánk: „Nem édes meghatottság nélkül olvasám mind azt, mit ön gyengéd anyjához irt ! Én ismerém e jeles nőt; s valahányszor feltámad emléke gondolataimban, jó, kellemes, édes erényekre serkentő nőként állítja elém. Nem, abbé ur, ne tegyünk soha mint a szabad gondolkodásúak, kik kizárólag müveik fiainak címezik magukat, őrizzük kegyelettel napjaink szerzőinek emlékét ; oly szép, oly édes, szeretni szüleinket!“1) Három év múlva mgr. Marinelli santorini püspök, Syra volt kormányzójának fia, Görögországból, Possidonia vidékén lévő házából a következő levelet irta nekünk, melynek keleties színezését meghagyjuk : „Ajánlásának olvasása meghatott. Óh, mi boldog ön, hogy bírja még anyja édes kincsét, és hogy örömek- és vigasztalásokkal halmozhatja el őt. Fejezze ki előtte nagyrabecsülésem és fiúi szeretetem legőszintébb érzelmét. Mondja meg neki, hogy én szerencsétlenségemre b Paris. 1860. jan. 20.
