Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Bevezetés
28 elvesztettem atyámat és anyámat, hogy elhagyott árva vagyok. Nem méltatna-e rá, hogy gyermekei közé számítson, s nem engedné meg nekem azon vigasztalást és szerencsét, hogy őt anyámnak nevezhessem, s úgy szeressem, úgy tiszteljem, mint tulajdon anyámat? Mondja meg neki, hogy miután fia, Leroy abbé, kedves testvérem, ő eszerint joggal kedves, kegyelt édes anyám. S ezért megáldom őt, mint ka- tholikus püspök, és kezét csókolom, mint őszinte fia.“ Miután uj tervünk és keresztény tanulmányaink ellenkezésre találandnak a XIX. század pogányáinál, kik nem foghatják föl, hogy a birodalmak Jézus Krisztusért és egyházáért alkottattak, szükségesnek véltük olvasóink elé állítani azon nagybecsű helyesléseket, melyeket munkánk a püspöki kar magasaitól nyert; mert ismételve mondjuk, azok egyúttal tételeink igazságának megerősítése- és bebizonyításául szolgálnak. Ha nehéz megengedni, hogy egy főpap, ki Istentől hivatott, hogy a tudományt megítélje, tévedhetne oly mű fölötti Ítéletében, melyet komolyan tanulmányozott és bírált, tudván, hogy ítélete a nyilvánosság elé jut : mennyivel kevesbbé lehet föltenni, hogy 40 püspök, kik sajátkezű levelekben mind kijelentik, hogy munkánkat vagy egészen, vagy nagyobbrészt olvasták, ítéletében csalatkozott volna. Ezen egyhangú megegyezés elvitathatlan bizonyítéka az igazságnak. „Negyven püspök — irta Montalembert, ki előbbi leveleiben és hires munkáinak megküldése mellett arra serkentett, tanulmányoznék a történelmet viszonyában az egyházzal — negyven püspök jóváhagyásával és elisméresével ^tisztelte meg önt. Nem emlékezem, hogy a püspöki kar történeti mű fölött valaha ily egyhangúlag nyilatkozott volna.“ 2) *) Mgr. Marinelli levele. Syra, Görögországban, 1863. nov. 22. 2) La Roche-en-Breny, Cőte-d’ Or, 1861. sept. 22. s ezt megelőzőleg 1847. felír. 9. stb.
