Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)

Judea

240

lást hirdetni a foglyoknak "és látást a vakoknak, szabadon- bocsátást a sanyargatottaknak, hirdetni az Űr kegyelmének idejét.1)“ És becsukván a könyvet leült; minden szem reá irányul. Ő pedig így kezdett beszélni: „Ma teljesedett be az irás, melyet hallottatok, előttetek.“ És bebizonyítja ezt. s mindnyájan csodálkoznak bölcs szavain, melyek ajkairól hangzottak. „Ne véljétek — mondá egy más alkalommal — hogy felbontani jöttem a törvényt vagy a prófétákat: nem jöttem felbontani, hanem beteljesíteni.2)“ Megyjegyzése által világosan megjelöli a viszonyt, mely az új és az ős, a Mózesnek s a prófétáknak adott kinyilatkoztatás között létezik.

Midőn a zsidók egy ünnep alkalmával minden tartományból Jeruzsálembe gyűltek, Jézus Krisztus is a szent városba jött, s fölmenvén a templomba, az új. törvényt és evangéliumi erkölcstant hirdeté. A katonák bevallák: „így ember még nem szólott.“ A zsidók bámulván tanítása mélységét és magasztosságát, kérdék : „Miképen tud ez Írást, holott nem tanulta?“ Jézus azonban válaszolá: „Az én tanítmá- nyom nem enyém, hanem azé, ki engem küldött.3)“ Jelenléte a templomban és béketana, melyet ott hirdetett, megvalósí- ták Aggeus jóslatát : „S midőn eljő, a kit minden nemzetek óhajtanak, betöltőm e házat dicsőséggel, úgymond az Úr; e templom dicsősége nagyobb leszen, mint az elsőé, és e helyen békességet adok.4)“

Midőn a Megváltó egykor Genezaret tavának partjain tartózkodók, körülfogta a sokaság, hogy hallgassa Isten szavát. Mire ő csolnakra szállott, melyet a parttól egy kissé beljebb vitetett, azután leülvén, tanítá a népet.5) Máskor apostolaival együtt a gerazenusok tartományába hajózott, hogy ott szavait fényes csodával megerősítse. Judea minden tarto») Luk. 4, 16-23.

2) Máté 5, 17.

3) Ján. 2, 13.-7, 14 skk.

4) Aggeus 2, 8—10. s) Luk. 5, 1—3.