Leroy Lajos abbé: A történelem katholikus bölcsészete vagy a nemzetek Krisztusért és egyházért. 1. kötet - 35. évfolyam (Pest, Hunyadi Mátyás Intézet, 1872)
Judea
241 mánya részesült az isteni tanító prédikálásának kegyében. Majd a föníciek határszélére ment Tírus és Szídon lakóinak az üdvösséget hirdetni ;l) majd Szíriáig nyomult, vagy átkelt a Jordánon, hirdetendő az evangéliumot a folyón túl lakó népeknek, hogy, mint sz. Máté megjegyzi, beteljesedjék Izaiás mondata: „A nép, mely sötétségben ül vala, nagy világosságot láta ; és a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támada.“2) Midőn egykor az igazságot hallani vágyó sokaság sok ezer zsidó- s hitetlenből, kik minden tartományból összejö- vének, állott, a népek isteni tanítója felment egy hegyre, és annak tetejéről, mintegy a föld felett uralkodó szószékről adá tanításait a világnak.3) „Jézus Krisztus, mondja „a kereszténység szelleme“ szerzője, kellem- és igazsággal telve jelenik meg az emberek között ; szavának tekintélye és kelleme elragadok . . . Hogy tanításait megértesse, hasonlatok- és példabeszédekkel él, melyek könnyen vésődnek a népek szellemébe. A vidéken körüljárva hirdeté tanát. A föld virágait szemlélvén inti tanítványait, reméljenek a gondviselésben, mely a gyenge növényeket oltalmazza, a kis madarakat táplálja ; a föld gyümölcseit nézvén azt tanítja, hogy az embert cselekedeteiből kell megitélni. Eléje hoznak egy kisdedet, s ő az ártatlanságot ajánlja; pásztorok között tartózkodván a lelkek pásztorának nevezi magát, s úgy mutatja be magát, mint ki vállán hozza vissza az eltévedt juhot. Tavaszkor egy helyre ül, és a körülötte fekvő tárgyakból merít anyagot a lábai alatt elterülő sokaság tanítására. Ezen szegény boldogtalanokat szemlélve, tanít a boldogságokról: Boldogok, kik sírnak; boldogok, kik éheznek és szomjúhoznak stb. Azokat, kik parancsait megtartják, és azokat, kik azokat megvetik, két emberhez hasonlítja, kik két házat építenek, az egyiket sziklára, a mási*) Máté 15, 21. l) Máté 4, 43—17. Izaiás 9, 1—2. 3) Máté 5. Luk. 6, 17. Leroy, a történelem kath. bölcséézete. Jß »
