Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
66 A RÓMAIAKHOZ IRT LEVÉL. zenek pártoskodások és ellenséges meghasonlások ; jóllehet a zsidók és pogányok egybeolvadásának nehézségei itt csak oly érezhetők valónak, mint máshol. Midőn Pál eme levelét irta, akkor mégis a főakadályok már el valának hárítva ; bizonyságot tesz a rómaiakról, hogy jóindulattal s belátással telvék s képesek egymást meginteni. ’) Nem szól ő a tévtan tényleges, hanem csak lehető csábításairól. Már húsznál több évet tölt vala apostoli működésben, midőn ezen levelét, szelleme legteljesebb, legérettebb gyümölcsét, hittudománya főokmányát, szerkesztette. Már a korinthiakhoz irt második levelében méltósága és kivívott diadalai teljes érzetében úgy szól magáról, mint győzedelmes hadvezérről, hatalmas lióditórub kinek ellcnállhatlan fegyverzete előtt mind n tévely,— mint ostromló had előtt az erőd, — ledől; ki előtt minden magasság meghajlik, ki mindent fogságra visz, Krisztus engedelmességére. ") A római birodalom keleti felében müvét jobbadán befejezte ; tekintetét most nyugatra fordító. Spanyolországba szándékozók menni s Rómát csak keresztülutaztában akarja vala meglátogatni ; előbb azonban, nehogy a kötelék, mely nyugat egyházait a jeruzsálemi anyaközséghez fiizé, megtágúljon, és hogy Jeruzsálemben körülmetélt testvérei és törzsrokonai iránti szeretőiét megismerjék, maga akará a gyűjtött összeget a zsidók fővárosába vinni. ’ 20. Zsidók és pogányok semmit sem vethetnek egymás szemére ; általános romlottság uralkodik mindkét részen, a zsidóknál saját törvéuyök miatt; mindnyájokban hiányzik az Isten előtti igazság, mely a törvény müvei által legtágabb értelemben nem érhető el, hanem egyedül a Krisztus iránti hivő odaadás által, ki mint második Adám, a benne hívőknek sokkal többet ad, mint mennyit az első Ádám által elvesztettek. Ezen üdvet azonban a zsidónép nagy része most visszautasítja. Makacs, akaratos megrögzöttségökben és Krisztus iránti ellenséges indulatukban szigorúbban ragaszkodnak a törvényhez, mint az üdv útjához. Mig eszerint egyesek az üdv igazi útjára lépnek, a nemzet zöme Isten kárhoztató Ítélete alatt látszik lenni; az idők végén azonban Isten népének tett Ígéreteit mégis teljesítendő Ezek főeszméi eme mélyértelmű, bátor, ellentétekben éles, megrendítő helyekben s az elvakított népe iránti bánkódó szeretet áradozásában gazdag levélnok. 121. Elhatározását, melynélfogva, — az egyházadót kézbesí’) Rom. 15, 14. — 2) 2 Cor. 10, 3-6.
