Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
MÁSODIK LEVÉL A KORINTHÜ8IAKHOZ. G5 vezethetnék. Hanem egyszersmint arra is inté őket, hogy tartózkodjanak az áldozati lakomában való részvételtől, minthogy ezáltal minden esetre a daemonok közösségébe lépnének, kiknek a po- gányok áldoztak. 118. A tudósitás, melyet Titus az apostolnak e levél fogadtatása- és sikeréről hozott, rábirá őt, ki Troason keresztül Macedóniába ment, hogy megírja második levelét a korinthiak- h o z, mely személye s hivatalának folytonos, azonban sok intelemmel átszőtt igazolása. Betolakodott zsidó tanítók kényszerítették erre ; oly férfinak festék öt, ki az apostoli méltóságot bitorolja, állhatatlan és megbizhatlan ; majd makacs, majd csüggeteg ; hiú öntúlbecsülése miatt a község bizalmára méltatlan. *) Ezek ellenében tehát Pál kimutatja, hogy a nemzeti előjogok, melyekre amaz „álapostolok támaszkodnak, őt is megilletik, hogy Isten ügyéért ő sokkal többet tett, harczolt és szenvedett, mint amaz önhitt ámítok, kik magokat csalárdul apostoloknak állítják. -) Megemlíti a különös kegyelmeket, látásokat és kinyilatkoztatásokat, melyekben ő elragadtatásában részesült. Annálfogva apostoli tekintélyének teljes elismerését követeié a korintliiáktól. Éhez nyomatékos felhivást kapcsol a jeruzsálemi szegény keresztények részére gyűjtendő sze- retetado mányok érdekében.3 4) 119. Pál működését már Illyriáig, az adriai tenger partvidékéig terjesztette ki, midőn ismét Hellas felé fordúlva, újólag három hónapig időző Korinthban és környékén. Ezen időbe esik a római keresztényekhez irt leVele, melyben már dicsekedhe- ték, hogy Krisztus evangéliumát Jeruzsálemtől egész Illyriáig s köröskörül mindenütt hirdető és elfogadtatá. *) Már többször kívánkozott az apostol a római keresztényeket meglátogatni ; de elvéhez híven nem akarván már apostolilag alapított egyházat választani működése teréül, nehogy, mint monda, idegen alapra építsen, erről mindeddig lemondott. Jóllehet maga mégnem volt Rómában,mégis sok barátja és követője vala már ott, köztük Aquila és Priscilla is. így tehát először irt oly községnek, melyet személyesen még nem ismert. Az egyháznak ott már igen virágzónak kellett lennie ; Krisztusban való hitükről, mint Pál mondja, az egész világ beszél ;5) itt noha a község pogány- és zsidókeresztényekből állott, nem léte*) 2 Cor. 11, 3—33. — 2) 2 Cor. 12, 1—21. — 3) 2 Cor. 8, 1- 9, 15. — 4) Bőm. 15, 19. — Bom. 1, 8. Döllinger : Kereszténye, és egyh, Ö
