Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
BARNABÁS ÉS PÁL ELVÁLÁSA. 57 zis,“ képmutatás ! *) Nincs följegyezve, vájjon Péter erre mit felelt ; de annyi bizonyos, hogy e vita nem volt tartós, miután a két apostol ez ügyben egymással egyetérte. Pál soha sem gondolt arra, hogy a zsidó-keresztények egyáltalán, s különösen a Palcstinában lakók a törvényről teljesen lemondjanak, p. o. hogy gyermekeiket körül ne metéljék ; sőt elismerd, hogy nekik, mig a zsidó népnek jelen egyház-politikai szervezete fennáll, mindezt meg kell tartaniok. A nagy szétválás még nem történt meg; a Jézusban hivő zsidó még mindig népe tagja, s mint olyan, valamint kiváltságai- és jogainak, úgy kötelezettségeinek is részese maradt ; csak ha majdan a mindent összefoglaló alapkő szét leend törve ; a nemzet szentélye, a templom, fensöbb beavatkozás folytán ledőlend : csak akkor hul- hatnak szét e népláncz szemei, akkor tartozhatik Abrahám hitre tért ivadéka kizárólag az egyházhoz, nem többé népéhez s a zsinagógához. Ennélfogva maga Pál sem átallá a törvényt, hol ez apostol- sága fensöbb kötelmeivel — a pogány-keresztényekhez való viszonyával — nem jött összeütközésbe, megtartani ; mint midőn Timo- theust, ki zsidó anyától s görög atyától származott körülmetélteté ; vagy midőn egy naziraei fogadalom költségét viselé.2) Csak akkor buzgólkodott a törvényszolgálat ellen, midőn az a Krisztusban való hit helyét akará elfoglalni és a lelkiismeret előtt az ember Isten előtti megigazulásának eszköze gyanánt feltűnni, és ha — mi csakis e téves álláspontról volt lehetséges, — a pogány-keresztényeket annak igája alá akarták hajtani. Azt vélte, hogy Péter magaviseletében közvetve ily kísérlet rejlik. Másrészt pedig Péter és Barnabás azt tárták, hogy teljes lelkiismereti szabadsággal bírnak a szertartási törvényt, mint magában valami közönyös dolgot megtartani, vagy nem ; és lehetetlen lévén mindkettőnek, a zsidónak t. i. és apogánynak is eleget tenni, úgy vélekedtek, hogy törzs- rokonaiknak kell elsőséget adniok. Péterben ez természetesebb volt és könnyebben igazolható, mint a cyprusi Barnabásban, Péter a megtért izraelitákban az egyház magvát látá, melyhez viszonyítva a pogány-keresztények csak későbben jött vendégek s melynek javáért minden egyéb tekintetnek háttérbe kell szorulnia ; tudta hogy Jeruzsálem- és Indiában mi sem lenne működésére hátrányosabb, mint azon hit, hogy a zsidók tisztaságát ótalmazó korlátot áttöré. 104:. Úgylátszik, hogy a két főapostol közti egyenetlenség, ») Gál. 2, 11—18. 3) Ap.Cs. 21, 23—26.
