Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
56 PÁL PÉTER ELLEN. resztények jelenléte két kötelesség és tekintet között kény- szenté választani : a régi, fölog általa megtérített, az elkülönítés törvényo által még lekötött törzsrokonok, és az új, mások által megtérített testvérek között. Krisztustól pásztorává rendeltetvén az egész nyájnak, mindkét félé volt ugyan ; de mindeddig különösétf-ízrael apostola vala, és még nem akará működését Jeruzsálemben és Judaeában feladni, tekintélyét s befolyását itt s mindenütt, hol zsidószületésüek képezék a többséget, sértetlenül fen akará tartani. Péter ugyan már Cornelius keresztelésével áttörte a szertartási törvény válaszfalát, és ebez való jogát a többiek habozása ellenében fentartá ; ámde akkor a csodálatos szellemadományok tűzkeresztségére hivatkozhatott,mely által a pogány megtértek magától az Istentől tisztáknak és a zsidó hívekkel egyenjogúaknak nyilváníttattak. Antiochiában ily esemény nem adta elé magát. 103. Ugyde a zsinaton Péter maga a szertartási törvényt oly igának nevezte, melyet sem a megtért zsidók, sem atyáik nem viselhetnek vala ; s csak az imént élt zsidó létére — mint Pál mondja — pogány s nem zsidó módjára ; x) és most mégis oly magatartást követ, mely az egyházban elfoglalt állása folytán a po- gány-keresztényekre nézve erkölcsi kényszerré válhatott, hogy magokat a törvény igája alá vessék. Mert, ha a törvényes egységnek feje, az, kit Krisztus nyája pásztorávájtett, cselekvésmódjával azttanúsítá, hogy a körülmetéletleneket tisztátlanoknak, személyüket és ételöket förtelmesnek tartja : úgy azt kelle következtetniük, hogy számukra nem marad más hátra, ha az egyház fejével való közösségre akarnak méltattatni, mint hogy a zsinat által nekik engedélyezett szabadságot áldozatul hozva, a törvényt szintén megtartsák. Ezt Pál, a pogányok apostola és az evangéliumi szabadság hirdetője, saját álláspontjáról türbetlennek tartá; meggondoló egyszersmint, miként fogna a túlbuzgó farizeusok pártja, mely úgyis az egész törvény igáját a keresztényekre szerette volna tukmálni, az apostolfejedelem ezen példájával csakhamar visszaélni. Ezért Péter magaviseletét nyilvánosan és kemény szavakkal megrótta. Szemére veté, hogy ismét fölépíti, mit előbb lerontott, hisz ő maga szünteté meg előbbi magatartásával a törvény kötelező erejét a zsidó-keresztényekre nézve ; igy tehát ő most csupa emberi tekintetből saját jobb meggyőződése ellen cselekszik, mi „hypokri>) Gál. 2, 14,
