Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
PETER ÉS PÁL ANTIOCHIÁBAN. 55 tea nőikül nem ehetik, nem ihatik ? Az apostolok nézete kétségkívül az volt, hogy a szertartási törvénynek a keresztény testvéri szeretet főbb kötelmei és a testületi összetartás igényei elöl hátrálnia kell. Judaeában, hol tisztán zsidó-keresztény községek léteztek, hiányzék az alkalom, ezt tényleg kimutatni. Azonban nemsokára az apostoli zsinat után alkalma nyilt Péternek nézetét érvényre emelni, midőn t. i. Pállal és Barnabással egyidőben Antiochiában tartózkodék. 0 ezen városban, hol a zsidó törvény már nem volt államtörvény, minden habozás nélkül „pogány módra,“ ') vagyis az ottani pogány-keresztényekkel ház- és asztalközösségben él vala mindaddig, mig Jeruzsálemből, tehát Jakab községéből néhány zsidó-keresztény nem érkezők oda. Most, nehogy ezeket megbot- ránykoztassa és igy a zsidók közti működésének hatályát Palaesti- nában meggyöngítse, jónak tartá, a pogány-keresztények asztalától viszavonúlni. Az Antiochiában levő zsidó-keresztények valameny- nyien, köztük Barnabás is, követék példáját. -) Ez nem volt a zsinaton hozott határozatnak megszegése, hol e viszony nem szabá- lyoztatott teljesen ; azonban a zsidók szemében az, ki a törvény ezen részét meg nem tartá, mindenesetre a törvény megvetője vala Péter tehát bizonyára úgy vélekedett, hogy vagy a helléneknek vagy a zsidóknak adandó két botrány között kényszerülvén választani, jobb ha magát a kisebbre határozza. Félt, mondja Pál, a körülme- téltektől. 3) Ez bizonyára nem volt erkölcsi bátorság hiánya, mit eléggé tanúsított, midőn egész Jeruzsálemnek és az ott uralkodóknak ismételve szemére lobbantá Krisztuson elkövetett gonosztet- töket, midőn az első pogány családnak megnyitá az egyház kapuját és a zsinaton mindnyáját megelőzd a pogánykeresztények szabadságának elismerésében. Ámde Péter fontolóra vévé, hogy a zsidókeresztények Judaeában még a Róma fensőségétöl való függés alatt is tovább fenálló zsidó államszervezethez tartoznak, mely egészen a mózesi törvényen alapúit ; hogy ezen törvény — politikai, társadalmi és szertartási részeinek megkülönböztetése nélkül— itt nemzeti és államtörvény, mely alól a hivek sem menthetik föl magokat, mig polgárok és az országban akarnak maradni. Minthogy Antiochiában a zsidó állam határain kiviil volt, méltán több tekintettel lehete a pogányságból megtért testvérekre , hogysem a törvény megőrzésére. Most azonban e jeruzsálemi zsidó-ke') Gál. 2, 14. — 2) Gál. 11—14. — s) Gál. 2, 12.
