Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

PÁL ÉS BARNABÁS KÜLDETÉSE.

53

a törvény szolgái hatalomkörének kiterjesztése végett jött ; hogy az istenfélő pogányokra nézve a tűrés és elnézés ideje, a messiási ország megjelentével lejárt; és hogy, ki az üdvösséget elnyerni akarja, annak a hivő pogányok befogadása és bekeblezése által megerősödött Izrael tökéletes polgárának kell lennie.

99. Éhez járult még azon fontos körülmény, miszerint nem volt várható, hogy pogány- és zsidókeresztények, körülmetéltek és kö- rülmetéletlenek közt testvéri viszony, üdvös együttélés létesüljön. Ugyanis a törvény szigorú követője nem evett s nem ivott körül- metéletlennel ; az étkezési törvény tiltá ezt neki. Ez valóban oly csomó volt, melyet végtére is csak az isteni gondviselés tényleges közbejötté oldhata meg vagy vághata szét. Mig ez meg nem történik, mindaddig a két fél követelései nem valának tökéletesen kiegyenlíthetők, és igy valamely ideiglenes közvetítőről kelle gondoskodni.

ÍOO. Pál tehát és Barnabás, másokkal, köztük Titussal, a megtért göröggel, ki Pálhoz csatlakozott, az antiochiai község meg- bízásából Jeruzsálembe ménének, hogy e kényes kérdés eldöntését kieszközöljék. Ez Pálnak harmadik útja volt a fővárosba megtérése óta, ennek tizennegyedik évében, mint erről ő maga tesz említést a galatákhoz irt levelében, de csak a mennyiben ott apostolsá- gának és hithirdetésének a főapostolok részéről való elisméréséről szól. Mivel apostoli tekintélyének védelmére magát a galaták előtt úgy tünteti föl, mint ki közvetlenül az Ur vezérlete és ihletése alatt áll, azért ezen útját is a neki történt kinyilatkoztatással hozza összeköttetésbe. Egy gyülekezetben, melyben a község presbyterein kivül Jakab és Péter apostol volt jelen, Péter indítványára elhatároztatott, hagy a pogányságból megtért híveket nem kell a körülmetéléssel és törvénynyel terhelni. Hogy pedig könnyítessék a pogányok és zsidók tényleges egybeolvadása, amazoknak némely, a zsidók előtt különösen botrányos dolgoktól kellett tartózkodniok . t. i. a pogány áldozati lakomáktól, a vér- és megfojtott állatok húsának élvezésétől. Az apostolok annál szükségesebbnek tárták e rendelet hozását, mert ama dolgok minden zsidóra nézve mind- megannyi botránykövek valának, melyek ha a híveknél eltüretnek, a kereszténységet amazok előtt mint pogány ocsmánysággal meg- fertőztetett vallást tüntették volna föl. A „Porneia“ tilalmának hozzácsatolását Jeruzsálemben szükségesnek tárták, minthogy a tisz-