Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
52 A TÖRVKNYTARTÁS FÖLÖTTI VITA. zéppontja, és oda küldők adójokat. S igy nem volt Judaeában a megtörtek önkényére hagyva, megakarják-e tovább is a szertartási törvényeket tartani, vagy nem ; hanem ez rájok nézve kötelező vala. Egyelőre míg az isteni akarat határozotabban nyilvánulna, izraeliták maradtak a szó teljes értelmében, csak abban különbözvén a többitől, hogy a megjelent Messiásban hívének, egyébkint szíve- s en aláveték magokat a fennálló törvényes rendnek. 97. Az apostolok részökről mit sem tehettek, mi az egész nemzetnek nagy hivatását, a messiási vallás képviselője- és eszközévé lenni, korlátozhatta volna, — azon hivatást, melyről a nemzet határozottan mindeddig nem mondott le, melynek valósítására engedett határidő még le nem járt. Nem hozhattak be s nem is szüntethettek meg semmit, miáltal a zsidók tömege szükségtelenül vissza- riasztatott volna a Krisztusban hivök közösségétől ; minden köteléket, mely a hivek községét még a nagyobb zsidó nemzeti egyházhoz és államhoz fűzé, gondosan kell vala őrizniök. Aláveték ennélfogva önmagokat ezentúl is a törvénynek, tűrélc és jóváhagyák annak megtartását a zsidókeresztény községekben. 98. Azonban a hivek közöl olyanok, kik a törvény mellett buzgólkodnak vala, Jeruzsálemből Antiochiába jővén, kijelenték a pogánykereSztényeknek : „Hogyha körül nem metélkedtek, nem üdvözölhettek.“ *) Ez még a zsidóság akkoriban uralkodó nézetét is túlhajtá ; mert akkoron nagy számmal voltak a kapuban levő megtértek (körülmetéletlenek), kikre nem erőszakolák a szertartási törvény megtartását ; ha ezeknek a zsinagóga részéről kijelentik, hogy körülmetélés nélkül nincs számukra üdv, úgy természetesen egy pogány sem tér meg igy ; hanem vagy pogány marad, vagy az „igazság megtértjeihez“ pártol,(körülmetélt pogányok),kik pedig hasonlítva az előbbiekhez, csak kevesen valának. Csak egyes túlbuzgó zsidók tárták elkerülhetlenül szükségesnek a körülmetélést ; mint azon Eleazar, ki Izaiásnak, Adiáben királyának szeme elé ál- lítá a lelki veszedelmet, melyben körülmetéletlen volta miatt forog ; mig Ananiás, zsidó kereskedő, ugyanazon királyt erről lebeszélte, minthogy amúgy is tisztelheti az Istent. 2) Ezen hívőkké lett farizeusoknak nézete tehát az volt, hogy nemcsak a Jézusban, az Ígért Messiásban való hit, hanem a szertartási törvény elfogadása is föltétele az üdvösségnek ; hogy Jézus ép a törvény megerősítése és *) Csel. 15. 1. — 2) Joseph. Arch. 22, 2. 5.
