Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
A TÖRVÉNYTARTÁS FÖLÖTTI VITA. 61 venötödik évben nagy sikerrel tevék az első térítői utat Cyprusba és Kis-Azsia déli tartományaiba. ’) De Antiochiába való visszatértök után kitöre a zsidó törvényhez ragaszkodó keresztényekkel (judai- sták) a perpatvar, mely folyvást, az egész apostoli korszakon át, a legsúlyosabb támadás vala, melylyel az ifjú egyháznak, a legnagyobb nehézség, melylyel különösen Pálnak kelle küzdenie. A két apostol eljárása, melynélfogva a pogányokat közvetlenül, — a törvény—, tisztátlanság és elkülönzésre való tekintet nélkül, — a zsidókeresztény közösségbe meghivták, a zsidók legnagyobb részének akkori gondolkozásmódja szerint iszonyatos, elviselhetlen vala. Ezen eljárás következtében szerintük Ábrahám fiainak roppant előjogai nem sokára szükségképen elenyésznek, s ők rövid időn a megtért pogányok nagy tömegétől mintegy elnyeletnek. Mindenekfölött Jeruzsálemben volt élénk ez aggodalom, hol a templom és a levitái szolgálat folyton szemök előtt vala.Mi Corneliussal történt, még magánálló eset volt, kivétel a szabály alól, melybe még belenyugodtak, mert erre a Szentiéleknek e pogányban csodálatosan jelentkező kegyadományai az isteni jóváhagyás pecsétjét nyomták ; most azonban, midőn községek alakultak, melyek vagy egészen, vagy nagyobbára megtért pogányokból állottak, bo- láfák a veszély nagyságát. Közülök némely „belopódzott hamis testvér“ azon szándékkal jelent meg Antiocliiában, hogy ez új hívőket a mózesi törvény igája alá hajtsa. 96. A szertartási törvény szilárd alapját és fennállásának bizonyítékát a zsidó államszervezetben birá. Míg ez a templommal együtt fennállott, ezen törvény megszüntetésére gondolni sem lehetett; vagy csakis a zsidó nemzetnek, a köznépnek úgy, mint az uralkodó osztályoknak, a keresztény egyházba való csaknem egyidejű és tömeges beléptével történhetett volna meg. Mert a szertartási törvény általán polgári törvény jellegével is birt : nemcsak mint egyén, hanem mindenekelőtt mint e nép és állam tagja köte- lezteték a zbíJó e törvény megtartására, s nem létezők isteni nyilatkozat, moly egyesekről föltételezte volna, hogy saját népök és annak egyház-politikai szervezetétől elszakadjanak ; mi különben is Judaea és Galilaeában kivándorlás nélkül nem is történhetik vala. Még a szétszórt zsidók is a közös egyház-politikai testület tagjainak tekinték magokat, melynek Jeruzsálemben volt széke és kö') Csel. 13, 4-14, 27. i 4*
