Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
BARNABÁS ÉS PÁL APOSTOLOS 49 nem sokára megszabadult Heródes üldözésétől halála következtében, melynek iszonyatos körülményei azt, mint az üldözőre küldött isteni büntetést tüntetek fel a hivek előtt. *) 93. Több év folyt már le Saul megtérése óta, és ö még mindig csak alárendelt állást foglalt el az egyházban és a tanítói hivatallal foglalkozó férfiak] sorában. Az Apostolok Cselekedeteiben megvannak az ihletett próféták és tanítók nevei, kik akkor az an- iiochiai egyházban valának: először Barnabás, továbbá Simon Niger, Cyrenaei Lucius, Manachen, Heródes tetrarcha édes testvére és Saul. Csak miután Barnabás társaságában Jeruzsálembe tett második utjából visszatért, nyeré el Barnabással együtt a neki már előbb kijelentett apostoli méltóságot. Mialatt t. i. a nevezett férfiak böjtölének és papi hivatalukat teljesítők, történt, hogy a jelenlevő próféták egyikének, vagy többeknek egyidőben történt ihletése által, azon isteni parancsot vevék, hogy Barnabást és Sault ama hivatalra, melyre ők választválc, szintén kiválaszszák; mi ima és kézráté- tétel által meg is történt. Ez azonban nem volt az apostoli méltóságnak tulajdonképi átruházása, erre az apostolok magok sem kaptak hatalmat Krisztustól. Valamint az apostoli hivatásnak, úgy átruházásának is közvetlenül Istentől kelle származnia. Midőn Mátyást választották, csak arról vala szó, hogy a Krisztustól megállapított tizenkettős -) számot ismét kiegészítsék. Nem lehet állítni, hogy Saul é3 Barnabás az apostolságnak új, addig még nem létezett nemére, a pogányok közti apostolkodásra hivattak ; mert az apostoli működésnek zsidó és pogányok közti ilyetén megosztása nem történt, és magok az új apostolok is mindig először a zsidókhoz fordulának. Ami legvalószínűbb : Barnabás és Saul azért lettek megválasztva, hogy az apostolok testületében támadt kettős űrt betöltsék, melyek egyikét Heródes pallosa, Jakab, Zebedaeus fia kivégeztetése által okozta, másika pedig most, midőn az apostolok mindnyájan elhagyták Jeruzsálemet, hogy az evangéliumi tant távol tartományokban hirdessék, azáltal támadt, hogy Jakab Alphaeus fia, mint Jeruzsálem püspöke a tulajdonképi apostoli működéstől visszavoniila, anélkül természetesen, hogy apostoli méltóságát vesztené. Saul- és Barnabásnak az apostolok körébe történt beléptével, a missióban működő apostolok száma ismét a rendes, ') Ap. Csel. 12 ! 1—23. — 2) Máté 19 ; 28, Dollinger : Kereszténye. é,i egyli. 4
