Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
46 SAUL MEGTÉRÉSE. 89. Hanem a mostani üldözőben, mint durva héjában a nemes gyümölcs, rejlett már a jövendő apostol. Ha biztos tudomást nyer arról, hogy Izraelnek megígért szabadítőja, kit ö az egész néppel együtt várt, már megérkezett, még pedig Jézus személyében : úgy e lángbuzgalom mindenesetre az ifjú egyház javára leendett, s az ismeretek, a lelki és akaraterő telje azon ügynek vált volna hasznára, melyet eddig gyűlöl és üldöz vala. És ime damaskusi útja bizonyossá tévé őt efelől ; egyszerre az Ur szavát hallá s meg- pillantá ábrazatát; ő ugyanazon kedvezményben részesülő, melyet az apostolok és tanítványok 40 nap alatt élvezőnek : a feltámadott Jézus megjelent neki ; de nem úgy, mint azoknak, elrejtett nagyságával, hanem átszellemült testének dics- és fényözönében. Csak ö látta e jelenetet ; míg kísérői e csodás, a nap verőfényénél ragyogóbb világosságot észrevevék ugyan s a szózatot is hallák, azonban sem Jézust nem láták, sem a beszélő szavait nem érték. Saul azUr jelenlététől földre terítve, s szavára ismét felállva, megérté most, hogy ő, az eddigi üldöző, arra van hivatvahogy bizonyítsa és hirdesse, amit eddig tagadott, amitől mint káromlástól elfordult. Es most, eltűnvén a látomány, észrevevé, hogy szemevilágát elvesztette. Kísérőitől a közelfekvő Damaskusba vezettetvén,három napig étlen- itlan vakoskodék, azonban a sötét éjben, mely érzékeire nehezedéi?, lelki szeme látása annál élesebb vala ; a csalódások, melyek e fenkölt és erős szellemet ezideig mintegy fogva tartották, el-eltünének,az irás jóslatai feltárulának előtte; a haldokló István tekintete lelkében fel- merüle. Három nap alatt évek vezeklését élte át, s most a bűnösök legnagyobbikának vallá magát ; ‘) a farizeus kevély önteltsége, ki a törvény minden külsőségének megtartásában magát fedhetlen- nek vélte, kemény kéregként lehulla szivéről s bevonúla abba a Jézusban való hit, kinek káromlására akarta az ö tanítványait kényszerítni, s lassankint egész va'óját átalakítá. Ananiás, damaskusi hivő, kinek törvény tiszteletéről maguk a zsidók is bizonyságot tettek, egy látományban azon megbízást nyerő, hogy a borzalmas üldözőnek, kinek már puszta neve őt is félelem- és rettegéssel töltő el, ki azonban megalázódása s engedelmessége jeléül most imába van merülve, kézrátétel által szemevilágát adja vissza. Miként amott Pétert és Korneliust egyidejű jelenések készítették elő s utalták egymásra, úgy most is, ugyanakkor, midőn Ananiás l) Tira, 15 ; Élez. 3, S.
