Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
ÜLDÖZÉS: ISTVÁN. 41 elvből nem hódolának ; és ezzel kitört az általános, rendezett üldözés vihara. ’) 82. Azon hét férfiú közöl, kiket betegápolás végett az ujo- nan alakított községi hivatallal bizának meg', István erőben s lelki adományokban tűnt ki. Mint Krisztus követe, görög-zsidó létére Itália, Cyrone, Aegyptus, Cilicia és Elő-Ázsia görügajkú zsidóival, kiknek Jeruzsálemben külön zsinagógájok volt, eredménydús összeköttetésbe lépett. A görög-zsidók közt levő ellenségei a nagytanács előtt tanúk segélyével arról vádolák öt, bogy a törvény és templom ellen káromló igéket szólt, vagyis bizonyosan a templomnak istenitélet által történendő elpusztulását s a szertartásos törvénynek azzal összefüggő felbomlását vagy megmásulását helyezte kilátásba. Védbeszédében Izrael történeti múltját s a Gondviselésnek abban követett útjait vázolá, hogy az egybegyűltek elé őseik eljárásában, melyet az Isten küldötte-látnokok iránt tanúsítottak, tükröt állítson, s őket egyszersmint arra utalja, hogy az isteni nevelés végzései mind a Messiás küldetése felé irányúltak. Midőn azonban lelkes szavakkal bünbánatra serkentve őket, szemökre hányá, hogy ugyanazon megrögzött engedetlenség és hűtlenség szelleme, melyet atyáik tanúsítottak volt, bennök is uralkodik s őket arra birá, hogy az Igazat gáládul meggyilkolják ;— midőn, elragadtatva Jézus dicsőségének szemlélésétől, felkiálta : „íme nyitva látom az egeket, és az emberfiát Isten jobbja felől állani.-“ akkor ezt uj káromlásnak tartva, formaszerü Ítélet nélkül, vad zsibajjal tovahur- colák, hogy a zelóta-jog szerint agyonkövezzék. így halt meg az első vértanú, mestereként ellenségeiért imádkozva. 2) Most már az előbb tapasztalt népkegy Krisztusnak egy tanítványát sem óvhatá meg : mihelyt a „káromlás“ szó elhangzott, a farizeusok is nyomban visszanyerék régi befolyásukat a népre, mely nekik a keresztényeket kiadá, vagy a büntetés végrehajtásához segédkezet nyujta. 83. A jeruzsálemi nagy üldözés szétszórá a hivek legnagyobb részét, Judaea és Samaria, sőt még Phoenicia, Cyprus és Antiochia vidékeire is ; 3) hogy a leginkább veszélyeztetett apostolok mégis Jeruzsálemben maradtak, Krisztus különös parancsára mutat. így gyors léptekkel terjedt az evangélium, azonban még mindig csak a zsidók között. Samaria zsidó-pogány gyülevész népének, melyet a zsidók gyűlöltek s mint tisztátlant kerültek, vált legelőször hasz') Ap. csel. 5, 17—42. — s) U. o. 7, 69. *)U. o. 8, 1—7 ; 11, 19.
