Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
42 FÜLÖP SAMARJÁBAN. nára a keresztények szétszóródása : országuk a zsidó nemzetiség korlátáit átlépő hitküldérségnek első nyugpontját képezé. Fülöp szerpap, ki akkortájban „az ajtóban levő megtért“ idegent, Merőé királynő kamarását is megkeresztelte, sükerrel müködék köztük és aratá, amit Krisztus vetett ; ') azokat, kiket ő megkeresztelt, az apostoli kollégiumtól kiküldött Péter és János imádság s kézrátét által megbérmálák s ezzel egyszersmint megadák nekik a látható, gyakran hozzákötött lelki adományokat is. Ily bizonyíték Injában a zsidókeresztények cak nagynehezen láthatták volna át, hogy a választott népnek korcstestvérei szintén meg vannak az egyházba híva. Ezen lelkiajándékok láttára Simon, a samariai bűvész azt kezdé hinni, hogy az apostolok valamely hatalmas, kézrátételhez kötött bűvészetet gyakorolnak, mit másokkal is közölhetnek s mely pénzen megvásárolható. Péter dorgáló és fenyegető szavaitól any- nyira megrettent, hogy az apostoloknál Istennél való közbenjárásért esedezék. Komoly megtérésről szó sem volt : a csodatevő és sza- kadárfőnök szerepét viselé ő élte fogytáig. 2) 84. Eltekintve az evangéliumnak Samariába való befogadásától, az még mindig csak Abrahám fiainak hirdetteték. Amiről a jóslatok jóval Krisztus előtt jövendölnek vala, hogy majdan a po- gányok is bemennek Isten országába ; mit Krisztus apostolainak általánosan meghagyott, hogy tanítsanak s kereszteljenek minden népeket : az még csak megkezdve sem volt. A Fülöptől megkeresztelt aethiops eddigelé az első keresztelt pogány volt. Azok, kik a zsidóság keblében fejlődő eseményeken tűnődnek vala, bizonyára hivék, hogy az egész, Krisztustól támasztott mozgalom csupán Izrael határaira szorítkozik, és hogy amaz áthatlan válaszfalat, melyet a zsidók s az emberiség másik része közt, nem annyira Írott törvény, mint inkább a kor szokása emelt, Jézus tanítványai sem dönthetik le. Az apostolok nagyában ismerték a pogányok hivatására vonatkozó isteni határozatot ; azonban a meghivás időpontja s föltételei iránt nem valának tisztában. Vájjon csupán azon pogányok fogadhatók-e be, kik máris az „igazság megtértjei,“ vagy legalább, akik körül vannak metélve s a zsidó törvény hivei ? Mózes törvénye szerint a körülmetélkedés maradandó s váltig kötelező parancs. A körülmetéletlent Isten népe közöl ki kell vala irtani ; és az apostolok előrelátók, hogy ha ezen föltétel elhagyásával venné') Ján. 4, 35—-38.-) Ap. csel. 8, 18— 24.
