Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
40 PÉTER A SYNEDRIUM ELŐTT. meg Péter nyilvánosan a templom ajtajában ülő sántát, mi után második beszéde következék, melyet ez alkalommal az imádásra gyűlt csoporthoz intéze. „Nem mi gyógyítottuk meg e férfiut — monda ö — Jézus, kit ti tudatlanságból megöltetek, ő az, kinek nevében meggyógyula. ') További fölhivását, melylyel őket arra serkentő , hogy bünbánólag megtérve, Jézushoz szegődjenek, a papok és sadduceusoktól vezénylett poroszlók és templomőrök szakí- ták meg, kik Pétert és kísérőjét, Jánost elfogák ; a nagy tanács előtt kijelenté Péter, hogy nincs más név, melyben nekünk üdvözülnünk lehetne, Jézus nevén kivül ; s az ezen név hirdetésére vonatkozó tilalom ellenében Isten fensöbb akaratára hivatkozók ; mert ök nem tehetnek máskép ; s nem lehet, hogy amiket láttak és hallottak, ne beszéljék. *) Ez esemény következtében a község ismét annyira megszaporodott, hogy a tagok száma már öt ezerre fölment. A kölcsönös szeretet szoros köteléke fűzé össze a naponkint növekvő községet, mely a régi templomból —hagyományos hiedelem szerint — fenmaradt Salamon csarnokában gyűl vala össze. A nép bizonyos tisztelettel szemléié őket. 3). A pünkösdi csodás esemény s a számos gyógyítások hire, melyek az ifjú egyháznak csakúgy, mint isteni szerzőjének nyomdokait kisérték, a közvélemény előtt oly dicsfénynyel vevék azt körül, melynek illetésétől egy ideig maga az ellenség is tartózkodók. Valamint Péter társait minden alkalommal messze túl szárnyaló és szavaiban s tetteiben egyaránt az ifjú egyháznak elseje, feje vala : úgy a gyógyítás adománya is kiváltkópen rajta nyugodott ; már a körülfekvő városok betegeit is hozzá viszik vala, és a körötte levő nagy tolongás miatt kényszerülve valának a betegeket ágyastól csak az utakra kitenni, hogy azokat az átmenő apostolnak legalább árnyéka érintse. *) 81. Az Annás főpappal szövetkezett sadduceusok ösztönzésére újólag elfogott apostolok, börtönükből csodásán kiszabadúlván, tovább szónokolnak vala a templomban. Ekkor Gamaliel, a tekintélyes farizeus, a nagytanácsban kímélő, ildomos várakozást javasola. Hadd lássák előbb, mi lesz a dologból. Ez hatott ; amennyiben a nagytanács az apostolokat megostoroztatván s a Jézus hirdetésére vonatkozó tilalom ismétlésével, szabadon bocsátá. Ily tilalomnak ') Ap. csel. 3, 12—26. — s) Ap. csel. 4, 1 s köv. — *) Ap. csel. 5, 12, 13. 4) Ap. csel. 5, 16.
