Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
34 JÉZUS A GETHSEMÁNI KERTBEN. és megszentelő erejét közölje, s beléoltsa a jövő halliatlanság mag- vát. Ez történt, midőn a kenyeret és bort, mint az emberi test alkotó részeinek megfelelő élelmi eszközöket, lényeges átváltozás által, melyhez azonban érzéki észlelet hozzá nem fért, megdicsőitvén, az isteni életerőktől áthatott test és vér méltóságára emelé. Ekként lett az oltári szentség záradéka annak, amit a megtestesülésben kezdett; ekként keblezé önmagába az egész egyházat minden következő nemzedékben, hogy ez vele elválaszthatlan módon egyesítve Isten előtt mindörökké kedves áldozat legyen. 71. A gethsemáni kertben, elfogatásának pillanatát várva, az aggály és elhagyottság érzete fogta el. Annak tudatában, hogy az egész világ bűne, rá mint engesztelő áldozatra van ruházva, any- nyira érzé a halál keserűségét, mely a bűn bére, mint senki más. A halál iszonya nála mindenekelőtt büniszony volt ; s ez érzet súlya alatt csüggedő emberségének a hozzá küldött angyal erősítésére volt szüksége. Futólag ama vágy ébredt föl benne, hogyha lehetséges, múljék el tőle a szenvedés pohara; kiméltessékmeg népe a legnagyobb gonosztettől s szabadúljon meg ő azon kíntól, melyet utána megközelítőleg sem volt képes halandó átérezni. Azonban menten győzött benne a visszavonhatlan isteni határozat nyíltan előtérbe lépő tudata. *) 72. A gethsemáni kertben kiállott lelki harc után Judás őt csókkal elárulá, s a magas tanácstól kiküldött poroszlók elfogák- Mielőtt magát kezeikbe adta s általok megkötöztetett volna, hatalmát éreztető még velők, s a belőle kisugárzó fölség földre sujtá őket.2) A synedrium röviden s egyszerűen bánt el vele. S minthogy a tanúk vallomásaiban hiányzott a törvény-követelte összhangzás: Kaifás főpap felszólítá őt, hogy esküvel bizonyítsa vájjon Messiás és Isten fia-e ? Nyugodt igenlő felelete a biráknak csak azt a választást engedő, hogy vagy ismerjék el annak, kinek magát mondá, vagy Ítéljék mint istenkáromlót halálra. Késedelem nélkül ez utóbbit cselekedték, és a főpap, iszonyát fejezendő ki a hallott káromlás fölött, ruháját megszaggatá. 3) Hogy azonban a kivégzés gyűlöletességét a hozzá még nagyban ragaszkodó nép előtt magokról elhárítsák s a megkövezés törvényszerű halála helyett kereszten végezzék ki : Pilátus római helytartónál fölségárulásról vádo- lák anélkül, hogy a már hozott halálitélettel törődnének. Királylyá ') Mát. 26 ; 36 s k. — Márk. 14, 32 s k- — Luk. 22, 40. — 2) Ján. 18» 4—9. — *) Mát. 26, 59—66. Márk. 14, 65-64. — Luk. 22, 65—61.