Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
JÉZUS BÍRÁI előtt, a megfeszítés. 35 teszi magát — mondák ők — lázítja a népet s tiltja a császári adó fizetését. Jézus felelete a helytartó kérdésére ezt meggyőzé ártatlanságáról; minthogy azonban a zsidók vádjok mellett megmaradtak, Pilátus alkalmatlan [helyzetéből menekülni akarván, Jézust, mint galilaeait saját fejedelméhez, az épen Jeruzsálemben időző Iíeródes Antipáshoz küldé. A könnyelmű tetrarcha Jézust csupán csökönös, de ártalmatlan rajongónak nézvén, kit nem halál, hanem megvetés és gúny illet, visszaküldé Pilátushoz. Hiába kívánta ez az elítéltek egyikének fölmentését követelő ünnepi szokás szerint Jézust megmenteni: a farizeusoktól felbujtatott népBarabbást a rablógyilkost választá. l) Ekkor ostorozás- és megfeszítésre kárhoztató, még most is ártatlannak és igaznak nyilvánítván őt. Utolsó kísérlete is, hogy a megostorzott, vérző s gúnyból még királyi jelvényekkel is földiszített Jézus elővezetése által a nép sajnálatát föl- gerjeszsze, hajótörést szenvedett. Megfélemlítve a császárra való fenyegető hivatkozás által, melyet a papok Jézus, mint politikai bujtogató nevéhez kapcsoltak, elrendelé a megfeszítést. 73. Golgathán, két gonosztevő közt állították fel az Ur keresztjét ; mig az őrök egymás közt ruháit feloszták s a nép, a papok, sőt még a vele megfeszítettek egyike is gunyolák és káromo- lák : azalatt ő bocsánatért könyörgött azok számára, kik nem tudták mit cselekesznek. A kábító italt, melylyel megkínálták, visszautasító, mert egészen tiszta öntudattal akarta az engesztelő halált szenvedni. Valamonnyi tanítványa elhagyván őt, elfuta; Péter háromszor megtagadta, s csak János, kedvence, áll vala keresztje alatt. Jutalmul gondjaira bizta az Ur saját anyját. Midőn már szenvedésének szinte az elviselhetlenségig fokozódott pillanata beállott, mely egész emberi öntudatát mintegy lenyűgöző s pillanatra elnyomó : az elhagyottság jajkiáltásában tört ki, 2) magáévá téve az ő szenvedéseiről jövendölő zsoltár szavait. Erre azonban megváltási müvét befejezettnek nyilvánító, s lelkét Atyja kezeibe ajálván, meghala pénteken, nizánhó 15-én, vagyis 783 tavaszhó 7-én, a keresztény időszámítás 30-ik évében. Miként a halálát kisérő rendkívüli természettünemények, a napfogyatkozás és földrengés jelenték: Urának halála az egész természetet részvétre indítá ; és a legszentebbet elfedő függöny kettészakadása azt hirdeté, hogy a Megváltó halálával ledőlt a válaszfal, s az egész emberiség számára tárva- nyitva áll a legszentebbhez, Isten földi országához vezető ut. — J) Máté. 27. 46 ; Zs. 21, 1. ') János 18, 31 stb. 3*
