Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
AZ úrvacsora. 33 ki az emberiség eszményét önmagában valósította, vala bemutatandó élete szabad odaadásával az egész emberiségért, melybe tagul belépett, az egyetlen, nagy, időre és örökkévalóságra szóló áldozatot ; s miután ezzel minden eddigi áldozat hiányosságát föltárta és kiegészítette, a magáét vala amazok helyébe állítandó. Valamint a húsvéti vacsora a népnek szabadúlási életünnepe, vendégsége volt, melyben az Istennel való egy ességet ábrázolá, tettleg tanúsítá és örömének kifejezést ada, úgy volt ezen megdicsőített húsvéti vacsora az újszövetség áldozati lakomája, melyen a hívők testének vétele által a nagy áldozat közösségébe fölvétetvén bűneik bocsánatát mindenkor megnyerik, mindenkor megtisztúlnak, megszenteltetnek s azon testbe, melynek feje Krisztus, tagokul beékeltetvén, önmagokat áldozatul adhatják a kiengesztelődött Istennek. 68. Tekintetét — kenyeret és bort áldva, — egyúttal a másnapon bekövetkező kereszthalálra, a múlandó idő és az emberi nem fejlődési folyamatára irányzá. Főpapsága, mely az emberiségbe léptével kezdődött, nem végződheték be egyetlen áldozati cselekvény- nyel ; folyvást akará azt gyakorolni, a fensőbb világban Atyja előtt, itt a földön emberi helytartók által, kik kenyér és bor szine alatt őt magát, megdicsőűlt testét, átszellemült vérét és vele együtt mindazokat,kik őt élvezik, mint az egyháznak szakadatlan, folyvást valósuló és mégis mindig ugyanazon egyetlen áldozatát ajálják föl. 69. Amit másnap, midőn a poroszlók durva kezeiket rátevék és megkötözék, a világnak megmutatni többé képes nem volt, hogy t. i. halála valóban áldozat és szabad odaadás, azt bizonyítá most : „Amit nektek enni adok, az én testem, mely értetek adatik ; amit isztok az én vérem, melyet értetek ontok.“ így kell vala jövőben az ő egyháza oltárainak a kereszttel azonosoknak lenniök : itt és ott ugyanazon test, ugyanazon felajánlás ; egyetlen, nagy, nem ismételt, hanem az idővel terjedő egyháza fen- állásához kötött áldozat ; az egyetlen, Isten fölségéhez valóban méltó felajánlás s ezzel egyszersmint az újszövetség istentiszteleti szertartása, mely egyházában nem kevésbé valárd, sőt inkább hatályosb leend azon előkészítő és árnyképleti áldozatok, és szertartások ösz- leténél, melyet eddig Áron fiai gondoznak vala. 70. így érte el a legegyszerűbb módon kettős célját : hogy egyházában állandó áldozatot, az egyetemes istentiszteletre nézve központot létesítsen s a'liiveknek egyszersmint oly eledelt adjon, mely a test és lélek szerinti emberrel az ő saját embersége áldását DÖllinger : Kereszténys. és egyh. 3
