Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
32 AZ ÚRVACSOKA. város és lakói fölött, kiket annyiszor, de mind hiába (igyekezett megnyerni, valamint a feldúlatás küszöbén álló templom fölött azon jóslat kíséretében, hogy atyáik bünmértékét immár betöltik és a gyilkosság egész súlyát magokra meg a népre hárítják, e jajkiáltás fejezé be nyilvános tanítói pályáját. ') 6b. A húsvét ünnepét megelőző napon -) Jézus, tanítványai társaságában tartott étkezés alkalmával az alázatos szeretet élőképéül olyasmit müveit, mit különben csak rabszolgák vagy a társaság legutolsó tagjai szoktak véghezvinni : tanítványainak lábait mosá meg. Már most megjósolta, hogy egyikök, még pedig Júdás, elárulja, Péter megtagadja, s elfogatása éjjelén valamennyien elhagyják őt. Csütörtökön a húsvéti vacsorát ülte meg a. tizenkettővel, egybekötvén vele, mi egyházában annak helyét vala pótolandó : teste és vére szentségét alapítá.3) Tökéletesen föl akará tanítványait világosítani halálának szükséges volta felöl, mely nem egyéb, mint érettük és az egész emberiségért bemutatott szabad áldozat ; részeseivé akará őket tenni e halálnak, ezzel egyszersmint szeretetének legnagyobb bizonyságát adván. 4) Szükségesnek jelező azt, hogy épen húsvétkor adja életét a világ megváltásáért ; gondoskodók arról, hogy Jeruzsálembe vonulása ugyanazon napra essék, melyen Mózes törvénye szerint a húsvéti bárányt ki kelle választani. Ha a húsvéti bárány mint a tulaj donképeni szövetségi áldozat az abban való részesüléssel együtt alapját és központját tévé az ösz- szes ószövetségi áldozatoknak, úgy most eljött a pillanat, melyben akará, hogy önmaga lépjen a húsvéti és egyéb ezzel összefüggő áldozatok helyébe, életét valósággal véráldozatul adja, és egyúttal egyházában állandó, az állatáldozatok tökéletlen árnymüvét messze túlhaladó áldozati mysteriumot alapítson. 67. A bűnbeesés után az emberiség tulajdonképen képtelen lett arra, hogy az igazi, teljes, azaz saját személyisége áldozatát mutassa be Istennek. Mióta a bűn e személyiséget beszennyezte, Isten és ember közé válaszfalat emelt : azóta valamennyi áldozat lényegileg elégtelen vala, — „a lelkiismeretet nem tudá megtisztítani,“ 5) s csak utalás vala azon áldozat majdani bemutatására, melytől világosságát, erejét, jelentményét nyeré. Most azonban az, ') Mát. 23, 13 s köv. — :) Ján. 13, 2, 4 : llpô 5è éof>Tr,ç toû llaëxa. *)Mát. 26, -29— 8. Luk. 22, 19—20. Márk, 14, 22-24. 1. Kor. 11. 23. — * *) Ján. 18, 1 s köv. — s, Zsid. 9, 9.
