Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)

Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok

JÉZUS JERUZSÁLEMBEN. kik vele bekövetkezendő halála felöl beszélgettek, mire egy felül­ről jövő szózat, miként előbb a keresztségnél, messiási méltóságát megerösíté. Krisztusra nézve e megdicsöítés felavatás volt a küszö­bön álló szenvedésekre, előhírnöke a rákövetkező dicsőségnek ; a a tanítványoknak pedig- kik megrémülve, az eddig csak szolgaalak­ban látott mester fönségével szemben semmiségük érzetének súlya alatt o látványra Utasokként álomba merültek, e jelenetben az ó- és újszövetség egységes öszhangzata, valamint az emberi test megdi­csőülése szemlélhetővé téteték. * 1) 65. Midőn Jézus Feraeában történt húzamosabb tartózkodása és működése után Lázárt Bethániában számtalan tanú előtt halot­taiból föltámasztotta, e csoda nagy izgalmat idéze elő a népnél. -) A synedrium Kaifás főpap indítványára elhatározá,hogy mint nép­csalót elfogják és törvényszék elé állítják. Jézus azonban tanítvá­nyainak, kik még mindig a messiási zsidóország legközelebb meg­történendő felállításáról s ennek földi dicsőségéről álmodoznak vala, harmadszor megjóslá szenvedését, 3) s erre nyilvánosan bevonúla Jeruzsálembe. Mert most, miután az óra eljött, óvatos tartózkodásra nem vala többé ok. A húsvéti ünnepekre siető népcsoportok hosanna kiáltásai között, mind Dávid fia és Messiás üdvözöltctve, vonúla be a fővárosba. 4) Hasztalan követelek tőle a farizeusok, hogy a nép riadó hódolatának gátot vessen. Most nyilván tanított és gyógyított a templomban, melyet nem minden képleges vonatkoztatás nélkül Izrael megtisztítását célzó hivatására az adók- s vevőktől még egy­szer megtisztíta. a) A templomban közel bekövetkező szenvedése és halála gondolatánál oly nagy aggodalom fogta el, hogy először is „ez órától való megszabadításért“ könyöige, azután pedig maga­sabb hivatásának rögtön diadalmaskodó tudatában csak arra kére Atyját, hogy kinszenvedése által dicsőítse meg nevét. Mennydörgés­hez hasonló égi szózat jelenté erre, hogy az Atya elfogadja fia ál­dozatát s megdicsőitésére haszuálandja.0) Nappal a fővárosban mű­ködvén, az éjét egész csütörtökig a közel olajfák hegyén tölté, mint­hogy Jeruzsálemet az idegenek ellepék s ő ellenségeitől távol akará még magát tartani. Egy jajkiáltás a nép képmutató vezérei, a 31 l) Máté 17, 1 s köv; Luk. 9, 28—36 ; Márk 9, 2—9. — ') .Tán. 11, 17— 53, — £) Máté 20, 17—19 ; Luk. 19, 31 s köv. Márk 10, 32 s köv. — ") Máté 21, 1 11 ; Márk 11, 1—10 ; Luk. 19, 29—40 ; .Tán. 12. 9 s a köv. — 5) Máté 21, 12 16, 19, 45 s köv. Márk 11 15-17. — ü) .Tán. 12, 27-30.

Next

/
Thumbnails
Contents