Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Harmadik könyv. Alkotmány, istenitisztelet és valláserkölcsi élet az apostoli egyházban
A 2. THES?*. 2. ÉRTELMEZÉSE. 421 Thorndike.1) ki helyesen vette észre, hogy Pál az ellenszegülő alatt szükségképen római császárt értett, és hogy az úgynevezett istenek, melyek fölé az emelkedni fog. csak a pogány istenségek, — xatt/onról mégis igen erőltetett magyarázatot adott: az ugyanis szerinte a zsidó törvény, melynek megtartása a keresztényeket az üldözés ellen (a gonoszság titka) ótalmazza ; az elszakadás pedig a keresztények eltérése ezen törvénytől. Koppe, Heidenreich, Reiche, Schott xniijwr alatt magát Pált értik, ki Heideureieh szerint csak szerénységből nem nevezte meg magát. Ugyanezt állítá újabban Böhmer,5) W i e s e 1 e r az alatt collectiv értelemben „Jeruzsálem akkori jámborait különösen a keresztényeket“ érti. De ha alatta épen egyént kell érteni, úgy az Jakab apostol, Alpheus fia. Ennek ollenmond, Lange Péter János: 3) Az összefüggés szerint az akadály vagy ellenkezés alatt csak a régi társadalmi rendet (egyházat és államot? különösen az utóbbit) értethetni. Úgyszintén Lutterbeck:4) A világ minden rendhatalma Flörke 5) állítása szerint „az akadályozó nem lehet más, mint az istenszerüség angyala a teremtés rendében.“ Közelebbi magyarázata ezen eddig csak Flörke ur ál- tál ismeretessé vált angyalnak nem adatik. Gerlach Ottó6) először vallja be, hogy az, vájjon mi értendő az akadályozó alatt, cBak sejdíthető : és azt véli azután, hogy ez „a vallás alapjára épített elüljárósági hatalom, milyen akkor a pogány római császároké volt, milyen a középkorban a pápa ellenében a keresztény fejedelmeké, milyen még most is a legtöbb elüljáróság a keresztény- ségben.Hogy Pál,mondja végre M e s s n e r, emellett (« xaTf/oun&Y) saját korában létező hatalmasságot tartott szeme előtt az nem lehet kétséges : de mégis bizonytalannak koll maradnia annak, minő hatalmasság felé irányúit tekintete, és vájjon átalános hatalmat, vagy egyes személyiséget, melyben a visszatartóztatás hatalma öszponto- súland, tartott-e szeme előtt. És azon magában helyes észrevételt teszi: Miután az irás nagyszerű jövendölései általában többféle teljesülést engednek meg, annálfogva a jövendölés utolsó tökéletes ’) ) Works, Oxford, 1844. 1. 748. — 2) In den Jahrbüchern für deutsche Theologie 4. Bande 3. Heft. 8. 451. — 3) Dogmatik, Heidelberg 1851. S. 1270. — l) Die neutestamentlicheu Lehrbegriffe, Mainz 1852, II. 231. — 5) Die Lehre von tausendjährigen Reiche, Marburg 1859, S, Í8G. -— °) Das neue Testament mit Anmerkungen. Berlin, z. d. St,
