Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Első könyv. Jézus Krisztus és az apostolok
6 PÁRBESZÉD MKODÉMl'SSAL. iránti buzgalomra emlékeztette, melyről a messiási zsoltár szól, ') addig a farizeusok azt követelek, hogy az Isten tiszteletéért való buzgalmának jogosúltágsát mutassa ki, magát csoda által Isten- köldötte látnok- vagy Messiásnak bizonyítván. Jézus feleié : ..Rontsátok le e templomot és harmadnapra fölépítem azt!“ Ezzel saját testére utalt mint templomra, melyben az Istenség lakozék, és egyúttal halála és föltámadása kettős jóslatának jelét adá nekik. Ok azonban, kik természetesen most még nem foghatták föl ennek értelmét , gúnyosan kérdezők, vájjon három nap alatt akarna-e oly épületet emelni, melyen negyvenhat évig dolgozáuak? 2) 16. A számos gyógyítás, melyet Jézus Jeruzsálemben véghezvitt sokakban azon hitet kelté, hogy ő Isten-küldötte látnok, vagy pedig maga az Ígért Messiás ; ő azonban , ki a látott csodák által eredményezett merőben külső hiszékenység ingatagságát átlátta, nem bizta erre sem személyét sem valódi titkosb tanát; jól tudta, hogy élő s belső hittel birók őt követni fogják s mindaddig nem nyugszanak, mig őket tanítványai közé föl nem veszi. Miért- is Nikodémust — a synedrium tagját, — éji látogatása alkalmával, mélyebben avatta be küldetésébe és igazi tanítmányába. A párbeszéd, mely által Nikodemus kitudni óhajtá,vájjon Jézus-e a ^Messiás,“ — mutatja, mily bajosan érthető csak meg az akkori zsidó felfogás uralnia alatt álló farizeus a fensőbb igazságokat, melyek Jézus tanítmánya alapját képezik. 17. Egy halandó sem ment föl mennyekbe Isten végzéseit kikutatni, úgymond Jézus a bámuló zsidó mesternek ; egyedül én valék ott, noha most emberfia képében jelentem meg; onnan szállottam e földre, hogy az emberekért ember legyek, s mint leghitelesebb tanúja az ott látottaknak hirdetem az emberek üdvére vonatkozó isteni végzést. Habár jelenleg emberi porhüvelyben vagyok is e földön, mindazáltal folyton közlekedem Istennel, s létem egyszersmint túlvilági is. Isten az emberek iránti könyörülő sze- retetéből külde engem, egyszülöttét, azon meghagyással, hogy a bitón felmagasztalva s látványul kitéve mindazoknak, kik ez isteni üdvszerben hiven bíznak, az üdv forrásává legyek, — hasonlag a pusztában a végből felállított kígyóhoz, hogy a kigyómarásban szenvedők bizalomteljesen tekintvén rá, meggyógyúljanak. 3) E ’) Zsolt. 68, 10. — -) János 2, 18— 20. — 3) János 3, 11 ; Möses IV.
