Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
262 A GONOZSÁO Claudius égendő, és meglógható, miért fejezi ki magát Pál oly ta- lányszerii és titkolódzó módon a dolgok állásáról levélben, mely könnyen más kézbe is juthat vak. A hivök nem érthetők öt félre. És valóban Claudius ezekre vonatkozólag amint elődjével Caligulával, Úgy utódjával Néróval is tökéletes ellentétet képezett. Megtiltotta, hogy neki mint istennek áldozzanak, tehát iránta isteni tiszteletet nyilvánítsanak; továbbá megparancsolta, hogy öt, ha nyilvánosan megjelenik senki se fogadja istenítő hódolattal, hogy neki senki se áldozzák a Caligula alatt szokásos istenitisztelettel. Neró pedig és Agrippina nyugtalanul várták halálát ; és így nemsokára (54-ben) Locusta mérge által eltétetélcláb alól“, hogy az új oaesaristen fölléphessen. 185. Ezt a gonoszt fogja az Űr „szájának leheletével és az ő eljövetelének fényésségével“ semmivé tenni, vagyis Krisztus épen úgy fog a bűn embere fölött Ítéletet tartani, mint Jeruzsálem fölött, amaz ép úgy mint az megjelénésének lesz eredménye. Hogy Pál Krisztus személyes megjelenésének időpontjáról nem bírt tudomással, hogy tehát az első és második közt nem tett világosan különbséget, már említve volt. A mi a „gonosz“ kimultát illoti, Pál szemei előtt Antiochus képe lebegett, kiről Dánielnél mondatik. hogy „azután a végsőig jut és senki sem segit rajta“ ') és kinek halálát a Makkabeusok könyvei is úgy adják elé, mint az igaz Isten szentélyének meggyalázója fölött tartott istenítéletet* 2). És ohez járult még, hogy Izaiás szavait, melyeket Pál itt részben átvett : „Ajkai lehelletével megöli az istentelent 3), már a zsidók a Messiásnak az ő ellensége Armillus fölött kivívott diadaláról értelmezték 4). (1 Antéchrist) soit détruit. Ezek Pál gondolatának oly kézzelfogható elferdítései, hogy nem is szoruluak komoly cáfolatra. *) Dán. 11. 45. — 2) Mace. ti, 13. 2. Macc. 9. 7. 3) Jesai. 11. 4. 4) Újabban többen azon fáradoztak, hogy a Jelenések szerzőjére s .italában az ős egyházra ráerőszakolják azon mesét, miszerint Néró a halálból csoda által föl fog támasztatni s mint antikrisztus megjelenni. így, Ewald, Lücke, de Wette, Bleek Baur inár korábban Corrodi és Eichhorn. Kern nézete szerint a thessalonikaikhoz irt — eszerint hamis — második levél szerzője szintén hitt e mesében, és a visszatérő Nérót mint antikrisztust Írja le, kinek föllépte immár bekövetkezik. Mindenesetre igaz, hogy, tüstént Néró halála után hire járt, hogy még él, el van valahol rejtve és ismét meg fog jelenni; hogy azonban a keresztények ebből azon mesét szőtték volna, mely szerint, az isteni mindenhatóság csodája által ismét meg fog eleveníttetni, hogy lé
