Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
JÁNOSNÁL. 251 apostolnál azonban e kifejezés nem található. János az egyedüli, ki e szót éspedig ötször használja, nyilván a Krisztus istenemberi személyiségét és méltóságát tagadó eretnekség jelölésére. Azantikrisz- tianismus tökéletes hazugság ; az antikrisztus szelleme a hazugság és csalárdság szelleme ; ') hamis próféták azok és a sátán, a hazugság atyjának eszközei, kik e szellemtől vezérelve a keresztényeket csalárdul megfosztják az igazságtól és annak áldásaitól, ") midőn tagadják, hogy Krisztus emberi testben megjelent. János tehát megkülönbözteti azon egy antikrisztust, kinek jöttéről ahivek hallottak, a sok már föllépett antikrisztustól ; de ezek ahoz szoros viszonyban állanak, ugyanannak szelleme 3) működik bennök és nyilatkoztatja ki magát általok. Ezekután bátran hihető, hogy János még egy fö antikrisztust várt, ki az Ur személyes visszatértét megelőzőleg, a keresztény alapelveket tagadó és megrontó tévtant nagy sikerrel fogja terjeszteni. Csak ilyetén, Krisztus „theologia!“ ellenének képe lebeghetett az apostol szemei előtt nyilatkozataiban. 176. A Jelenésekben ellenben sem a név sem a tárgy nem fordul elő. A vadállat, melyet János a tengerből kiemelkedni lát, a római világhatalom a kereszténység elleni pogány dühöngésében. A káromlás nevét hét fején hordja, mert istenkáromló gőgjében imádtatja magát; és a sárkány hatalmat és uralmat ad neki, hogy dühének eszközéül szolgáljon. 4) A második vadállat, mely a földből jött fel, a csalfa pogány jövendömondás, mint az akkor bölcsészek és papok, jósolók, varázslók és jóslatmagyarázók által gyako- roltaték. Ezt kétszer határozottan „hamis prófétának“ mondja ; b) báránynak színleli magát és beszél mint sárkány ; elcsábítja csoda jelei által az embereket az első vadállat imádására (mely a római császárság a császárok és Róma istennője személyében) kieszközlé> hogy a vadállat képe felállíttassék és imádtassék ; hogy imádói magokra sütött bélyeg által e bálványimádás híveinek vallják magokat, és kik e jelet nem hordják, sem nem vehetnek, sem nem árulhatnak. Később aztán 6) az antikrisztusi római hatalom két alakban, az állat és az állaton ülő paráznaasszony képében ábrá- zoltatik. Az állat itt is a római világbirodalom, és vörös színe az általa ontott vérnek jele; a „nagy paráznaasszony“ pedig Róma !) 1 Jo. 4, 6. — 2) 1 Jo. ‘2, ‘26. — ‘2 Jo. 7. — 3) 1 Jo. 4, 3. — *) Apoc. 13, 1. ‘2. — 5) Apoc. 16, 13; 19, '20. — * *) Apoc. 17.
