Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
234 HALÁL. idő- és térviszonyai szerint ezen áldozat bemutatása számtalan cselekményre oszlik : mindazáltal ezeket Krisztus végzi és egybefoglalja, akiben és akivel tesznek itt szolgái mindent. Epen e sokasí- tott föláldozásban, melyben mindig az egyetlen folyton élő áldozat ajánltatik föl, és a kereszt áldozatának hatályossága az egészre és az egyesekre ismételve alkalmaztatik, — nyilvánul ezen áldozat tökélye és kiolthatlan ereje ; és a keresztény visszapillantó tekintete előtt az egyház oltárain végzett áldozati cselekmények sokasága — összefüggésükben az egy mennyei felajánlással, mely ismét a keresztáldozaton csüng — már most is egyetlen áldozatnak tűnik föl. Mert „Jézus fölment a mennybe, hogy jelen legyen most az Isten színe előtt miérettünk.“ ') Nem mutatnak be új áldozatot, hanem azt, mely a Golgatbán egyszer lett bemutatva, most csak jelképes, a test és vér halálos elválását érzékítő cselekménynyel mutatják meg a keresztény népnek ; és a kereszt élő, örökzöld, folyton gyümölcsöző, az egyházat minden időben és téren beárnyékoló fává fejlett. 6. Az utolsó dolgok, a világ s az egyház jövője. 152. Mióta a bűnnel a halál magva is be van oltva az emberi természetbe, s minden embernek, még a fenkölt szelleműnek is teste a bűn következtében holt vagyis halandó,2) azóta a halál általános törvénye, noha az a bűn zsoldja és büntetése, mégis jótétemény gyanánt tűnik föl. A halál terhessé vált öltöny levetése, törékeny hüvelynek elhagyása, a lélek kiköltözése eddig lakott földi hajlékából. 3) Mert a halál, mint az ember ellensége le van győzve ; Krisztus megfosztotta fulánkjától 4) s azt életből életbe vezető átmenetté tette s azon örökségnek elnyerésére rendelé, melyet övéi számára készített. Ezek, ha, miként az életben, úgy a halálban is jelét adták annak, hogy az ő kereszthalálával kapcsolatban vannak, 5) a halált bármily alakban közeledett is hozzájok — készséggel fogadták : megmenekülének a világgal és a földi szenve désekkel való küzdelemtől, kinyugoszszák fáradalmaikat 6) és mindin kább közelednek azon tökélyhez, mely az egész ember helyreállításában s az Úrral való legszorosb egyesülésben áll. „El van végezve, hogy az embe- * 10 ') Zsid. IX, 24. — 2) Róni. 8, 10. — 3) 2 Cor. 5, 1—4. — ') 2 Tim. 1, 10. — 5) Mát. 10. 3, 39. — 6) Jelen. 7, 15. 16 ; 14, 13.
