Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
ALLAN DÓSSÁ GA. 231 ség trónjának jobbján ülő főpapja és szolgája a szentélynek ’)• E szakadatlan áldozatünnepélyben. Annak egyszer kiszenvedett halála, kifölött a halálnak most már nincs hatalma, ismét csak egyes mozzanat, a múlt emlék ünnepének mozzanata, melynek hatása azonban folyton tart ; és így az egyház földi áldozatában is megvan az ünnepély, mely ama szeretettény emlékének van szentelve s azt utóképben jeleníti. 147. Krisztus azonban avégre lett emberré, hogy fölmagasz- taltatása és megdicsőülése által az emberiséget mindinkább magához emelje2). Szavait: „Én atyámban, ti bennem és én bennetek“3) ő maga áldozata rendelése által tévé ránk nézve érthetőkké, szent Pál pedig az által, hogy rámutatott Krisztusra, ki az egyházat testévé, magát pedig ennek szerves fejévé tette. Neki feladata volt hogy az ószövetség minden előképeit egész teljességben, vágyaink tökéletes kielégítésével, minden emberi reményt meghaladó módon teljesítse, megvalósítsa. Ha a zsidó áldozatvendégségek az Istenhez közeledés és a vele való közösség szükségletét és vágyát fejezték ki, úgy ő az oltáriszentségben oly eszközt talála, mely az ember számára e földön gondolható legszorosb közösséget és összeköttetést valósitja és arra képesíti, hogy az egyetlen, Istenhez méltó áldozatot folyton-foly vást bemutassa. Miként akkor a zsidó béke- áldozati húst előbb tűz által kellett emberi használatra elkészíteni, úgy tévé ő testét és vérét nekünk élvezhetővé, kenyér s bor alá rejt" vén azt ; és e módon a lehető legnemesbet s leghathatósbat adá nekünk, hogy élvezvén és részesülvén a lelkületben, mely benne él, vele egyesüljünk, és így az egyetlen nagy, Istennek egyedül kedves áldozatot előállítsuk és teljesítsük. Mert Isten tőlünk som Krisztust nem akarja elfogadni nélkülünk, sem magunkat Krisztus nélkül. Csak azon áldozat kedves előtte, és illő a Megfeszített tanítványaihoz, melyben a kettős föláldozás és odaadás Krisztusé és a hívőké összeolvad. 148. Ilykép az egyház oltári áldozata az egész keresztény egély öszpontosúlt foglalata és összege. 0 mint testvérünk és fejünk, megváltónk és főpapunk, eledelünk és áldozatunk van itt jelen és tevékeny értünk és velüuk. „Ki az én testemet eszi, és véremet iszsza, bennem marad, és én ő benne. “4) És az apostol minden egyes keresz») Zsid. VIII. 1. 2 ; XII. 2. - J) Ján. XII. 32. — 3) Ján. XIV. 20. — 4) Ján. VI. 56.
