Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
tényt s az egész világ minden községét egy kenyér- s egy testnek nevezi '); mivel az Úr testét rejtő oltári kenyér valamennyit egy testté változtatja ; s így az egyház, mint az Úrnak tulajdon testlényegével táplált és tagonkint összefoglalt teste, az ő saját természetes testével együtt mutattatik be Istennek ; és így az oltári áldozat a fő és tagok egységének eredménye, egyszersmint pedig — az áldozásban — azon eszköz, mely ez egységet fentartja, növeli, szilárdítja. 149. így vált Krisztus áldozata az egyházban béke- és hálaáldozattá ; meg van tehát benne minden, mi a kereszten végbevitt áldozatból még hiányzott. Miként az ószövetségben nemcsak megengedtetett, hanem meg is volt parancsolva, hogy a békeáldozat húsából egyenek, úgy itt is hozzájárult az áldozás, mint a béke és megtörtént kiengesztelődés jele, mint az áldozat záradéka és po- csétje. Ott a Golgathán az ami valósággal történt, rejtve vala s az emberek meg nem érték ; az áldozat meg volt gyalázva; hiányzottak a részesülök, hiányzott az ö méltósága- s erejének nyilvános bizonyítéka. Az egyházban pedig ez örök tisztelet tárgya, minden ünnepély és imádás központja. De engesztelő áldozat is, épen mivel emlék- és hálaáldozat; mert maga a nagy kiengesztolődés szerzője, még pedig engesztelő áldozat képében van itt jelen ; és a véghezvitt engesztelés emléke azok részéről, kik folyton újból bűnbocsánatra szorulnak, ssükségkép mindig megújítja a kiengesztelést. Midőn az egyház Krisztust, mint engesztelő áldozatát bemutatja az Atyának nem tesz egyebet, hanem csak leghatályosb módon kéri az Istent, hogy e közbenjárónk és szószólónk által, és a kereszten kiállott engesztelő halálának erejénél fogva, adja meg a hívőknek bűneik bocsánatát, és adjon erőt azok legyőzésére, ráirányzott és vele egyesült akaratuk megtisztítása és erősítése által. Igaz ugyan, hogy a mennyiben általán a kiengesztelés egyszer s mindenkorra végrehajtatott, az emberiség általa Istennel ismét a helyes viszonyba lépett, és számára a hozzá vezető út újólag megnyílt, annyiban a golgathaj áldozat által már minden megtörtént, és az egyházi áldozat nem igényelhet magának hason célt és jelentőséget, miután ez ama keresztáldozatnak sem kiegészítése, sem ismétlése nem lehet, nem szabad lennie. De a mennyiben az ott nyert javak és isteni adományoknak egyesítése, kiosztása s fölhasználása forog szóban, és mivel 232 KRISZTUS ÁLDOZATA HÁRMAS JELENTMÉNYÉBEN. ') I Kor. X. 17.
