Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
230 KRISZTUS ÁLDOZATÁNAK melynek ő az Ura '). Papi foglalkozása tehát ez idő óta mennyben történik, s ez által sokkal fenségesb a törvényszerű papság- és áldozatnál, ennek földi s csakis jelképes szentélyével együtt. Az ő vére valóban büntisztító és megszentelő erővel bír") ; szenvedése és halála áldozatát csak egyszer kelle bemutatnia mindenkorra, mivel a maga teljességében örökkévaló, mindenkorra elég s mindent megtisztító 3). Egy áldozat, mely ereje- és kimeríthetlen hatásánál fogva minket üdvözíthet s tökélyesíthet minden bűnt eltörölt. Az eddigi elzárt utat Istenhez számunkra megnyitó, a Szentlélek éji ajándo- kait, a jövő élet javait s az ég örökségét velünk közli4). 145. Az Aron-levitai papság tehát nem szűnt meg,hanem csak megváltozott és másokra lön átruházva. Krisztus, a Bárány, áldozza magát föl szüntelen a mennyei oltáron, ő örökké a pap, ki az embe rinem kiengesztelését végrehajtotta, és az áldozat, mely az általa eszközlött kiengesztelés gyümölcsét az ajándékok egész teljében adja nekünk. Es egyháza itt a földön nem lehet szegényebb, mint a mennyei. Azért rendelte ő szenvedése előestéjén teste- s vérének az egyházban maradandó áldozatát, melynek papja itt úgy mint áldozata, a hit jelen rendje- és oeconomiájához híven az emberek szemei elöl elvan rejtve; teste a földi tápanyag fátyola alá, papi ténykedése az egyház által hivott és öt helyettesítő szolga mögé rejtőzik. 146. Valamint az egyház a Logos megtestesülése, ennek az emberek közt tartózkodása által alapíttatott : úgy fönmaradása, ál“ landó virágzása és gyarapodása is a földön, élő testének maradandó’ bár elrejtett, de mégis érzéki jelek által szemlélhető titkos jelenlé' téhez van kapcsolva. De hol ő jelen van, ott úgy van jelen, úgy kell jelen lennie, mint ki magát szüntelen feláldozza és ezen föláldozása által szószólói hivatalát teljesíti4) ; úgy hogy az egyház földi oltárán ugyanaz a jelenlét és ugyanazon esemény foly le, mint a mennyei szentélyben: itt az oltáron a hívők Szemei elöl elrejtve,ott föltárva. Mert a megtestesüléssel, mint örökkétartó viszonynyal, mely a Fiúnak emberi természetétől való elválását kizárja együttjár áldozatának maradandó volta is. O ki örökké Istenember, örökké egyesülve van igazán emberi, de megdicsőült, szenvedésen és hala Ion átment testével : mindenkorra áldozat és pap marad s a dicsői) Zsid. III. 3, 4. — 2) Zsid. IX 14, 26—28; XIII. k. — 3) Zsid. IX. 23—28 ; X. 19. — 4) Zsid. 4. 5 ; X. 34. — 5) Zsid. VII. 24.
