Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
ÉS OLTÁR. 229 zatba helyezett bizalom visszás es hasztalan voltát, a keresztény papság és áldozat nagy kölönbségét és előnyét. A zsidóknak — úgymond — lehetetlen az engesztelés napján bemutatott engesztelő áldozat élvezetében részesűlniök, mert ez nekik törvényileg tilta- tik. Nekünk azonban keresztényeknek uj áldozatunk és hozzátartozó áldozati vendégségünk van. így hasonlit össze oltárt oltárral áldozatot áldozattal, az új engesztelő áldozathoz tartozó keresztény áldozást ennek hiányával a zsidóknál *). 144. A levitái és ároni papság hiányos volta ellenében Krisztus papsága- és áldozatának előnyeit ecseteli az apostol. Ha az ároni főpap tulajdonkép üres és múlandó áldozatot t. i. állatvért mutat be, moly a lelkes embert valódilag a bűntől meg nem tisztíthatja, Istennek nem tetszlietik"), oly áldozat, mely folytonos ismételtetésre szorult: úgy Krisztus fensőbb, hatahnasb áldozatot mutata be és jobb papi szolgálatot teljesít. Mit ő bemutatott, az oly vér, mely velünk a legszorosb szervi összeköttetésben van3), s Isten előtt ép azért oly rábeszélő, oly hatalmas érettünk4) ; mivel ez az ő tulajdon vére s egyszersmint az új, örökkétartó szövetségé 5). E vérrel lépett ő az igazi szentélybe, az égbe, Istennek általa épített házába, ') Az oltár, melyről esznek, az egyházon kívül álló írás magyarázók szerint — a legujabbakat sem véve ki — (minők Bleek, de Wette, Lünemann, Delitzsch) a kereszt ; mig Tholuck elcsüggedve azt véli, hogy a szerző az oltár alatt semmi határozottat sem értett. Ha már magában hihetlen, hogy az apostol a zsidókról föltette, miszerint itt a „keresztről evés“ gondolatára minden magyarázat nélkül rájönnek, mit csak több középtag segélyével eszközölhetett volna, — úgy még az is hozzájárul, hógy az egész levélben és Krisztus áldozatának kimerítő tárgyalásában a kereszt egyszer som említtetik (a mint az egész Újszövetségben a kereszt soha sem mondatik oltárnak, noha a hit szemében mindenesetre annak helyét foglalá el.) Mikép gondolhattak volna a levél olvasói a már rég földbe ásott keresztre 'e határozott kifejezésnél : „Van oltárunk, melyről eszünk,“ azaz : mely oltár és egyszersmint áldozatvendégségi asztal ? Épen az, hogy az oltári áldozat a mennyeivel oly igen összeesik s hogy tőle függ, ez van az apostol e szavaiban kiemelve, aminthogy az egész levélben olvasói tekintetét nem a keresztre, hanem a mennyei szentélyre, mint papi helyre irányozza. Miért nem szabad a zsidó frigysátor szolgáinak a keresztény oltárról enniök ? Mert a mit itt esznek , Krisztus áldozata, és mert Krisztus a valódi, nem emberkéztől, hanem Istentől épített frigysátor főpapja. (Zsid. VIII. 2.) Tehát frigysátor frigysátor ellen, oltár oltár ellen, áldozati vendégség áldozati vendégség ellen. 2) Zsid. VII. 26. 27. IX. 11. 14. — 3) Zsid. II. 14; IV. 15; I, 9. — *) Zsid. XII. 24, 13, 12. — 5) Zsid, X. 12, 29 ; XIII. 20.
