Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
228 ÁLDOZAT. házban szakadatlan folyamatban van, és a kereszten véghezvitt cselekvénynek élő folytatása ; mert amit Krisztus az emberekben mível, mindazt áldozata erejében teszi ; ennek gyümölcseit alkalmazza külön minden hívőre. 141. Mint az Isten s az emberek közt megszakadt közösség helyreállítása végett bemutatott nagy engesztelőáldozat halt meg Krisztus a keresztfán; önmegtagadó szeretetének, tulajdon lénye s élte szabad odaadásának legfőbb ténye által mutatá meg a világnak az áldozat valódi értelmét, minden áldozati szolgálat lényegét és célját. Ezáltal az egész pogány és zsidó áldozati rendszer belsőleg meg lett szüntetve és mintegy leikétől megfosztva. Mellőzve lett az idegennek és távolinak, az embert uraló külső természetből vett tárgyaknak, a hasznos állatvilág országából elvont áldozati anyagnak föláldozása. Ily áldozatokat, ily árnyképeket, a tökéletlen pótszert és az egyedül igaz s érvényteljes áldozat előleges jelképét bemutathatta az ember s be is kellett mutatnia mindaddig, mig közte és Isten közt fennállott még a bűn válaszfala, s mignem az istenemberi közbenjáró megérkezék, kinek személyében meg lett adva az igazi áldozati anyag. De azontúl, mióta Isten az embernek a legnagyobbat s legnemesebbet, mit adhatott, megadá, csak egy áldozatnak kell vala fenmaradnia, t. i. mely az embert arra képesíté sőt kényszerítő, hogy Istennek megosztás, vegyítés, visszatartás és megszorítás nélkül mindent odaadjon ; mert az Istentől nyert dolgok mértéke határozza meg annak mértékét, mi az Istent megilleti. 142. Miként ég és föld Istennek egy országa, akként képez a mennyei és földi egyház egy összetartozó elválaszthatlan egészet. A földi egyház előcsarnoka a mennyei szentélynek, s ez ahoz hajlik le : ima és meghallgatás, felajánlás és elfogadás föl s alászáll ; a földi vetés a fensöbb egyház aratására érik. Krisztus az egyetlen egyház mindkét osztályának főpapja. 0, mikép Pál mondja mint az örök rend főpapja saját áldozatvérével ment a mennyei szentélybe, és szent János ott látja őt, középen a királyi szék előtt, mint a leölt Bárányt, kit halála jeleiről lehet fölismerni! -’) 143. „Van oltárunk, — mondja az apostol — melyről nem szabad enni azoknak, kik a sátornál szolgálnak“ 3). Azért mondja ő ezt, hogy a zsidó-keresztényeknek megfogliatóvá tegye a levitái áldo- *) *) Zsid. IX. 11. 24.! VI. 9. — 2) Titk. jelen. V. 6. — 3) Zsid. XIII. 10.
