Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
226 AZ ÚJSZÖVETSÉG az Ur testét, mivel eltompulva és meggondolatlanul e testet nem különbözteti meg a közönséges ételtől s nem azon hivő és bánatkész lelkülettel járul hozzá, mely nélkül a megváltói halál ünneplése nem gondolható : az vét az Ur teste és vére ellen, s e megszentségte- lenítés által Ítéletet szerez magának ; mert az Ur teste az áldás vagy büntetés hatalmát hordja magában ; és a korinthi községben akkor betegségek és halál is volt következménye a méltatlan vételnek. Az ószövetségi áldozatok közöl szent Pál a húsvéti bárányt emeli ki, mint olyat, melyhez Krisztus áldozata leginkább hasonlít, aminthogy az valóban a zsidók egyedüli emlékáldozata volt. Krisztus — úgymond — megöletett miüt a mi husvétunk ; és az Ur mint az igazi áldozatbárány valóban épen a törvényszerű husvét órájában halt meg. *) Mindamellett azon vágytól indíttatva, hogy tanítványaival még egyszer megehesse a busvétet — meg is tartá azt övéivel egy magánházban (nem szent helyen), anélkül hogy a bárány a szentélyben öletett volna le, és több órával a törvényes idő előtt (csütörtök este). Már ebben eltért a törvény szolgák közösségétől ; mi annál természetesb vala, minthogy aztán — a husvét vétele után — kenyérben és borban tulajdon újszövetségi és húsvéti áldozatát rendelé, miáltal a teljesedést az előkép, a valóságot az árnyék közvetlen közelébe helyezte, és az isteni Bárány testét és vérét oly állapotba hozta, melyben az élvezhető eledellé lett. 138. Az ószövetség a húsvéti áldozattal Izraelt Aegyptom csapásaitól menté meg s bizlosítá neki a szolgaságból való szabadulást és a bemenetelt az Ígéret földére: az újszövetség a templomszolgálatot megszüntető s annak helyét elfoglaló áldozatával a bűntől és ennek következményeitől való szabadulást biztosítás adá meg, és áldozata a hívőnek mindazt megszerző, mit a mózesi áldozat engesztelő-, égő-, béke- és hálaáldozati sokféleségében előképezett, így teljesülé, amit Maleachi próféta megjósolt ; behozatván a tiszta ételáldozat, ama „mincha,“ melyet napkelettől napnyugatig kelle az Ur nevének minden helyen bemutatni. 2) Teljesülé, amit ezzel egyszerre megjövendöltek, hogy Isten nem fogad el többé áldozatot a levitapapság kezeiből; hogy ennél tisztább és jobb papságot teremt magának, új papi nemzetséget, mely nem testi, hanem szellemi nemzés által fog föntartani; mert megtisztítja Levi fiait, mint az aranyat és ezüstöt, hogy neki áldozatokat mutassanak be igazság') Luk. XXI r, 15. 2) Maiak. I, 11.
