Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
AZ ÚRVACSORA A KERESZTÉNY HUSVÉTÍ ÁLDOZAT. 225 tátják, azok daemonok, és az áldozatlakoma vendégei ezekkel lépnek közösségre, miként ez már ezen szertartás behozatalánál célba vétetett és a hellének egyetemes bitében föl van tételezve.1) Hisz a zsidók között is azok, kik az áldozatot eszik, az oltár tái’3ai, vagyis az oltár által és a szövetség erejénél fogva Isten társaivá lesznek. De a kereszténynek tulajdon áldozatlakomája van, melyben a kenyér Krisztus testével, a kehely az ö vérével való közösség. Ha tehát ö a pogány áldozathushól ennék és egyszersmint a vacsora kenyerét s borát ízlelné, úgy egyrészről a cselekményben foglalt jelentmény és szándék szerint az ördöggel lépne közösségre, másrészről Krisztus teste- és vérével egyesülne, ami iszonyatos volna. Ugyanis a daemonnal közösségre lépvén, vétkeznék Krisztus testének egysége ellen, megkísértené ez egység fölbontását ; mert épen azáltal leszünk mindnyájan egy testté, -) hogy mindnyájan egy kenyérből, az oltár kenyeréből eszünk (és igy az Űr testét magunkhoz veszszük) ; miként Pál másutt mondja : „Az ö testének tagjai leszünk, az ő húsából és csontjaiból.“ 3) Midőn ugyanis az áldozás által testének és vérének lényegével táplálkozván, a testnek — az egyháznak — egységében összeköttetünk : akkor az úrvacsorában az folytattatik és teljesül, ami a keresztségben elkezdődött. A második Ádám föladatának, mely az első embertől származott romlottság meggyógyítására van irányozva, az ember testi részén is leljesedéabo kell mennie. Az Adámtól származó test, a bűn és tisz- tátlan vágyak eme székhelye ellen Krisztus megdicsőült testének kell működnie, melyet a keresztény tisztító erejével és áldásaival együtt magába fogad. 137. A visszaélések, melyek Korinthban az oltári áldozattal járó szeretetlakomáknál becsúsztak , alkalmat szolgálatának az apostolnak, hogy ugyanazon levélben még egyszer s körülményesebben szóljon az úrvacsoráról s ennek szerzése- és jelentőségéről. 4) Az úrvacsora ünneplése által az Ur halálát hirdetjük, mondja Pál. Miként t. i. a húsvéti áldozat ünneplése az Aegyptomból való kiszabadulásnak, és a hozzákapcsolt, Isten s Izrael közt kötött szövetségnek folytonos hirdetése volt : úgy az oltári áldozat is Krisztus áldozathalálának folytonos hirdetése, örök hatályosságában és maradandó jelenlétében. Aki tehát — folytatja Pál — méltalanul eszi 1) 1 Cor. 10. 19 s köv. — 2) Cor. 10, 17. — 3) Eph. 6, 30. — 4) 1 Kor. XI, 23—30. Döllinger ; Keres zténys. éi egyh. 15
