Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
224 FÖLSZENTELÉS ES A BETEÖKK MEOKENÉSE. fensöbb képesítés és megerősítés vala. így a hét jeruzsálemi férfiú is, kik kevéssel azelőtt, a Szentléleknek kiáradásakor pünkösd napján saját részökot elnyerték, egyházi hivatalba való iktatásukkor mégis az apostoli kézrátételben is részesülőnek. 135. Különös kegyszert rendelt Jakab levelében a betegek számára az egyházban. ') A beteg hívja magához az egyház szolgáit, ezek megkenik öt olajjal, és imádkoznak fölötte; ennek következtében Isten meggyógyítja a betegeket vagy könnyebbíti, -) és megbocsáttatnak bűnei. Itt nem a beteggyógyítás kegyadományairól van szó ; ilyesmi nem tartozott volna az egyház szolgáihoz. Azonfelül Krisztus a betegeknek malasztszerü gyógyítására nem olajjal való megkenést, hanem kézrátételt rendelt. :l) Ha Jakab ily kegyadományra gondol, akkor azt rendelte vagy javasolta volna a betegeknek, hogy ily kegyadománynyal biró embert, —- legyen az presbyter vagy laikus — hivassanak magukhoz. De a kegyadomány biztos hatása ellenmondásban is volt a ténynyel, melyet az apostol régóta maga is tapasztalt, hogy t, i. a természettörvény által meghatározott korban, akkor is csak úgy kihalt a nemzedék, miként ez előbb vagy később történt. Tehát gyógyulás, vagy könnyebbülés egyes esetekben, mindig vígasztalás, a hitbiztonság fölkeltése és a bűnök megbocsátása — természetesen a hit és bánat föltétele mellett — volt az, mit az itt rendelt eszköz által el lehetne érni. Az eszköz pedig : a megkenés és ima ; amaz nem gyógyhasznánál fogva, melyre a legtöbb belső betegségeknél gondolni sem lehetett, jóllehet az olajjal való megkenés, mely a zsidóknál gyakran használtatott, a most kegyszernek rendelt keresztény megkenés alapjául szolgála, épen úgy, miként a zsidó keresztség és zsidó húsvéti vacsora alapjául szolgált a keresztény keresztség- és oltáriszentségnek. 136. Az apostol nézete az úrvacsoráról a korinthusiakhoz irt első és a zsidókhoz irt levélben van letéve. Pál a korinthusiaknak meg akarta mutatni, hogy a részvétel a pogány áldozati lakomákban, az áldozathus evése, korántsem közönyös dolog. Az áldozat- lakomák célja és hatálya valóságos egyesülés volt azon istenséggel, melyet az áldozat illetett és a résztvevők ennek éttársaivá lettek. Mert jóllehet, úgymond Pál, a pogányok istenei élettelen képek, mindazonáltal, a kik ezen bálványáldozatokat maguknak tulajdo- * 3 4) Jak. 5, 14. — 2) Egyszer : atóaei. azután êyepsT ocjtoo ó 5. 15, ■— 3) Márk. 1G, 18.
