Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
220 A KEGYSZEREK. szentelő erők vezetőivé: vizet, kenyeret, bort, olajat, kézrátételt. És ezen jelképes anyagokhoz és cselekedetekhez megfelelő szavakat csatolt, melyek ily módon véghezvivő ténynyé válónak, és a malasztot egy mozzanatban öszpontosítván, azt eszközlék, amit kifejeztek és amit a cselekvény jelképezett ; úgyannyira bogy mint döntő tények, a vallási élet emlékoszlopai, és a bizalom támpontjaiként maradnak vala, a felvevőknek emlékezete és szemleletében. 129. Ezen üdvszerek azok számára valának rendelve, kik testileg is erkölcsileg is elestek; rendelve valának attól, ki maga mint Megváltó, testben és emberi lélekben jelent meg a földön. Azok a malasztnak nem puszta jelei, zálogai, vagy jelképei voltak, hanem azt valósággal közölték, azok a föltámadott és megdicsöült Krisztusnak a megtérítendő és megszentelendő emberen véghezvitt cselekményei valának ; kötelékek, melyek az egyház testét a fővel összekapcsolják; gyógy- és tápszerek, melyek az egyház életét folyton föntartják és megújítják. 0 maga már azáltal, hogy bizonyos vaknak szemeit nyál és földdel bekente, s tanítványainak meghagyta, miszerint a betegeket olajjal kenjék, a fensöbb erőknek érzéki jelekkel való összeköttetését hirdeté, hogy igy az emberek megszokják szemeiket az egyszerű anyagon, vagy jelen és az emberi helytartón túl az isteni Megváltóra irányozni, ki ez anyag fátyla alatt az embert eszközül használja. 130. Jézus rendelte, hogy minden nép az Atya, Fiú és Szentlélek nevében megkereszteltessék; azaz : hogy ezáltal mindenki köteles legyen a három isteni személyben hinni, és azt megismerni ; hogy Jézus halála- és föltámadásának községébe fölvétessék, úgy hogy magában is az óembert eltemetvén, az újat felköltse s igy az Úr halálának, úgymint föltámadásának erejét magán tapasztalja. *) Ezen képzet, hogy az ember a keresztségben Krisztusban eltemettetik és föltámad, Pálnál fődolog e szentséget illetőleg ; már a keresztség által, mondja ő, egyesül az ember Kristussal ; -) Krisztust ölti magára, úgy, hogy ezen szentségbeli fürdés által létrejött összeköttetés következtében a természet szerinti származás minden különbsége elenyészik ; pogáuyok és zsidók, szolgák és szabadok, férfiak és asszonyok Krisztusban egyek, testének tagjai, és vele együtt Isten fiai- és Abrahám magvává lettek. Es azért a keresztségben is az ő halála és föltámadása a mi halálunk és föltámadásunk ') Rom. 6 ; 4. — 2) Gál. 3 ; 27,
