Döllinger J. J. Ignácz: Kereszténység és egyház az alapítás korában - 32. évfolyam (Pest, Athenaeum, 1869)
Második könyv. Az apostolok tanítása
21 i niök; kiknok jó időig nehéz ételt nem lehető adni, hanem csak tejet, a keresztény tannak eiöfogalmait. ') Két dologban azonban elnézést nem ismertek s követelményeiket egész szigorral állíták fel ; ezek : a hitvallás kötelme és minden eretnekség kizárása. Hitvallás nélkül nincs üdv: „Szívvel hiszünk igazodásunkra, szánkkal üdvözülésünkre," mondja Pál, megemlékezvén Krisztus szavairól, melyek szerint egykor ö azokat ismerendi el mennyéi atyja előtt, kik őt most megvallják az emberek előtt. -) Az Apostol inti a zsidó-keresztény községeket, hogy a hitet rendületlenül megtartsák. 3) A hitvallás főtartalmát Jézus, a megtestesült és halottaiból föltámadt Istenfia és főpap, továbbá a föltámadás, végítélet, bűnbánat és keresztség képezzék.4)A hitvallás kötelme azonban többől állott, mint valamely formula puszta elmondásából : a keresztény egész életének folytonos és tényleges hitvallásnak, az általa szájjal vallott igazság élő tükrének kelle lennie. E tágabb értelemben mondja Pál : Senki sem nevezheti Jézust úrnak, hacsak a Szentlélek nem indítja, “) és János mondja : ..Minden lélek, mely elismeri, hogy Jézus Krisztus testben jelent meg, Istentől van.1' 6) 121. Már ami a hitvallást illeti, ennek azonosnak kellett lennie mindenkinél, az egyház minden részében. Ezt követelte maga az egyház léte ; egyházat különböző, ellenmondó hitvallással még az apostolok idejében som lehetett volna összetartani, annál kevésbé haláluk után. A tan s következőleg a hitvallás azonossága képezé az egyház egységének első alapföltételét. Innen azon szigorú intelem mindenkihez : „Azon egyet valljátok mindnyájan, tökéletesen azon egy értelem- és Ítéletben legyetek." 7) Felekezetek- iskolák-, nézetek- s rendszerekkel volt akkor a világ egészen eltelve; minden forongott és hullámzott ; kölcsönös vonzás és taszítás folytán, össze-vissza, folytonosan vegyülve és átváltozva elmélet elméletet ért; a pogányság minden alakja, a farizeusi, alexandriai és gnosticus zsidóság: mindez vetélkedve hajhászta az emberek tapsait. Itt a vizsgálódásnak és választásnak végtelen tere nyílott ; szellemi szabadsága és önurasága büszke érzetében kutathatá át mindenki sorra e rendszereket, iskolákat és felekezeteket, tetszése szerint kéjelcgliete az eléadott tanok- és ismereteszközökben, a féHLTVAM/ÁSI köti.lkm. lj I, Kor. Ili, 1*2. — 2) Róni, X, 9-10. — 3) Zsid. IV, 14 ; X. 23. — ') I. .fán. II. 23 ; IV, 2 15 ; 2 Ján. 7 v. Zsid. Ill, 1 ; IV. 14. - 5) 1 Kor. XII, 3. - e) I. Ján. IV. 2 v. ö. 1. Ján. IV. 15. — ’) I. Kor. 1. 10.
